Kinézetet készítette: Noricii.

2013. február 23., szombat

5.rész

Sziasztok!:)
Egy kicsit hosszabb kihagyással, de legalább itt vagyok. Most már vissza fog állni a rendszer, miszerint minden szombaton fogok jelentkezni, nem pedig ilyen kisebb-nagyobb kimaradásokkal.
A kedvem olyan szar, hogy ennél szarabb már nem is lehetne, szóval a rész sem lett valami fényes, de azért remélem valamennyire elnyeri majd a tetszéseteket. 
Köszönöm szépen a 14 kommentet, a 64 rendszeres olvasót, és a 9016 oldalmegjelenítést. Fantasztikusak vagytok!
Jövhét szombaton itt vagyok, amint meglesz a kért 6-7 komi. Addig is legyetek jók, kitartás a sulihoz, hiszen "mindjárt" nyári szünet. Pusszantás♥
ui.: Ma kezdődött el a THM turné, az első koncerten már túl is vannak a srácaink. Sok szerencsét kívánok nekik, és bár fájó szívvel nézem a koncertvideókat/képeket, mégis örülök, hogy sok directionernek teljesül az álma, és személyesen is találkozhat a mi fiúinkkal.:)♥
ui2.: Megjelent a fiúk új klipje, a One Way Or Another. Remélem már mindenki látta, én személy szerint imádom!
 


Reggel 6 órakor meguntam az ágyban való forgolódást, ezért erőt vettem magamon, és bár semmi energiám nem volt, elvonszoltam magam a fürdőig. A végtagjaim fájtak, a tükörképemtől pedig még én magam is megijedtem. Vörös és dagadt szemek, piros arc, összekócolódott haj. Most éreztem azt végképp, hogy szakmát tévesztettem, mert ilyen arccal elképzelhetetlen a modellkedés. Egy egészséges grimasz után leráncigáltam magamról a pizsamámat, aztán beálltam a zuhany alá. Se a hideg, se a meleg víz nem esett jól a bőrömnek, sőt.. szinte irritált, ahogy a vízcseppek végigfutnak testemen. Hinni akartam benne, hogy a tegnap este csak egy álom, de túl sok volt a kézzelfogható bizonyíték ahhoz, hogy ez igaz legyen. Nem arról van szó, hogy nem örültem Louis-nak. Vagyis.. ezt nem lehet megmagyarázni. Olyan szinten vagyok rá mérges, hogy a bennem összegyülemlett düh elnyomja a testvéri szeretetet. Azt kívántam, inkább haza se jött volna, akkor most nem néznék úgy ki, mint aki az éjszakát egy sötét és koszos sikátorban töltötte. Felvettem egy fekete farmert, hozzá egy szürke hosszú ujjút, amit fekete szívek díszítettek. A hajamat átfésültem párszor, hogy visszaálljon eredeti formájába, aztán felhúztam a tornacipőmet. 



Sejtettem, hogy még senki sincs fent, de azért óvatosan közlekedtem a házban. Amilyen gyorsan csak tudtam, a fejemre húztam a szürke sapimat, aztán kiléptem az utcára. A madarak csicseregtek, a nap már az eget díszítette; a tájkép nem felelt meg a hangulatomnak. Nem gondolkoztam semmin, csak vitt a lábam. Bíztam benne, hogy egy fotós sincs az utcán, mert a most készült képek nemigen lennének előnyösek. Az idő ellenére reméltem, hogy barátnőm ajtót nyit nekem. Pár percig kopognom kellett, mire az álmos fejű Hallie nézett rám csodálkozó szemekkel.
- Teena, hát te? – ásított egy nagyot.
- Bemehetek? – kérdeztem rekedten.
- Persze. – állt arrébb. Csendben mentünk egymás mellett a szobájáig, ahol leültem az ágyra, majd megvártam, míg ő is ezt teszi. – Mi a baj? – próbált velem szemkontaktust teremteni, de lesütöttem a fejem.
- Hazajött. – suttogtam. A könnyek újra felgyülemlettek a szememben.
- Kicsoda? – akármennyire volt rossz kedvem, Hallie értetlenségét megmosolyogtam.
- Louis. – néztem rá, az első könnycsepp végigfolyt arcomon.
- De hát.. ez jó. – mosolygott. – Vagy nem? – komorult el hirtelen.
- Nagyon nem az. Mi az, hogy csak így beállít? Hirtelen ilyen nagyon fontosak lettünk neki? Miért jött haza? És meddig akar itt maradni? – fakadtam ki.
- Azt hiszem, ezeket tőle kellene megkérdezned. – nézett rám szokásos ártatlan arcával.
- Nem akarok beszélni vele.
- Mégiscsak a testvéred.
- Aki 3 évig szart a fejemre. – emeltem fel a hangomat.
- Bocsi. – tette fel védekezően kezeit. – Nem tudom, mit vársz tőlem Teena. Én nem beszélhetek vele helyetted.
- Tudom, csak.. – túrtam bele hajamba. – Kellett valaki, aki megért. – nem mondott semmit, csak közelebb csúszott hozzám, és megölelt. Ez többet mondott nekem minden szónál. – Segítened kell, hogy ne gondoljak rá. – motyogtam hajába.
- Az nehéz lesz, hiszen egy fedél alatt laktok. Nem költözhetsz ide. Mármint, én örülnék neki, de anyud biztos nem engedné. – húzódott el.
- Akkor gyere te hozzánk. Kell valaki mellém, aki az én verziómat támogatja. Otthon mindenki ellenem van.
- Még Winter is? – csodálkozott.
- Biztos vagyok benne, hogy igen. Ők újra egymásra találtak Louis-val, fogadok, hogy már ki is békültek, hiszen Wint nem is haragudott rá annyira, mint én.
- Már soha többet nem akarsz beszélni Lou-val? – kérdezte meg óvatosan.
- Mostanában biztos, hogy nem. Elég lesz azt feldolgozni, hogy pár szobával arrébb él tőlem.
- És ha engem nem engednek el hozzátok?
- Akkor elszökök ide, vagy bezárkózok a szobámba, és amíg mindenki alszik, addig elvégzem a dolgaimat.
- Az nem lenne jó. – ráztam meg a fejét komoly arccal. – Beszélek anyával. Hatásos leszek. – kacsintott rám, mire halkan felnevettem. Örültem, hogy legalább ő itt van nekem, és támogatja a verzióimat.
- Bocsi amúgy, hogy felébresztettelek. – böktem meg a térdét.
- Pedig szépet álmodtam. – biggyesztette le alsó ajkát.
- Mit álmodtál? – vártam mosolyogva válaszát.
- Nem tudom. – rázta meg fejét. Felnevettem.
- Akkor honnan veszed, hogy szép volt?
- Én mindig szépet álmodok. – mutatott magára. – Kivétel, mikor a nagyimat megtámadta az a nagy piros hörcsög.
- Te teljesen őrült vagy. – bólogattam kacagva.
- Visszaaludni már úgyse bírnék, nézünk valamit?
- Nézzünk. – rántottam meg a vállam beleegyezően.
- Te feküdj le, addig én választok filmet. – pattant fel, majd a polchoz rohant, ami dugig volt DVD-kel. Hallie nagy filmrajongó, mindent megnéz, amit leadnak a moziban. Kivéve a horrort, mert azt nem bírja. Pár perc után a lemezt betette a lejátszóba, bemászott mellém, ránk húzta a takarót, majd elindította a filmet. Nem lepődtem meg, mikor Adam Sandler villant be a nagy TV-n. Hallie hatalmas Adam Sandler fan, ahogy én is. Őrült egy fazon az az ember.



10 órakor kinyílt a szemem, de ahelyett, hogy azonnal kipattantam volna az ágyból, egy kicsit még lustálkodtam, bámultam a plafont, és gondolkoztam. Nem mostanában volt ilyen érzésem: mintha eddig hiányzott volna belőlem valami, ami most kitöltötte belül a hiányzó területet. Gondolom én, ez a valami éppenséggel Louis. Hiába nem mi voltunk a legeslegeslegjobb testvérek a világon, mégis hiányzott a feje. Most hogy itt van, és egész nyáron itt is lesz.. a tudat boldoggá tesz. Rettentően boldoggá. Nagy mosollyal az arcomon lépkedtem le a konyhába, szinte a talaj fölött lebegtem pár centivel.
- Ezt nem hiszem el. – hallottam meg Zayn szitkozódását, mikor az ajtója előtt haladtam el. Megtorpantam, majd óvatosan bekopogtam.
- Jól vagy? – kérdeztem. Pár pillanatig nem érkezett semmi válasz, már azt fontolgattam, hogy bemegyek, hátha történt vele valami.
- Öhm, persze. – felelt bizonytalanul.
- Oké. – suttogtam magam elé, aztán folytattam utamat a konyhába. A hűtőn egy kis cetli fogadott.

 Reggel hívott a főnököm, be kellett mennem dolgozni, Zorát átvittem a szomszédba, este fele érünk haza. Kaja a sütőben/hűtőben/kamrában. Ha főzni szeretnétek, Winter mindennek tudja a helyét. Vigyázzatok magatokra, és a házra.
                                                                                                                               Julie

Furcsa volt, hogy a végén a nevét írta le, már hozzá voltam szokva az „anyához”, de a lényeget így is megértettem. A hűtőből elővettem a baracklekvárt, megkentem vele egy kenyeret, azt egy tálcára tettem, majd kimentem a kertbe, és az egyik napozóágyra leültem. Általában mindig itt eszek, ha nincs társaságom. Szeretem közben nézni a medence vizét, a füvet, a szél által hajladozó fákat, az utcán sétáló embereket, elhaladó kocsikat. Megnyugtat, és eltereli a gondolataimat. Hallottam, hogy valaki(k) jön(nek) le a lépcsőn, és a nevetésből gondolván többen voltak. Kinyitották a hűtő ajtót, majd a sütőét(?), amit nagyon nem értettem, biztos csak kerestek valamit.
- Winter! – kiáltotta el magát bátyám. Mosolyogva tettem le a tányért, aztán elhúztam az ajtót, és beléptem a nappaliba. Liam, Louis és Niall volt a konyhában.
- Jó reggelt. – álltam meg tőlük pár méterre.
- Hol van a Nutella? Van itthon Nutella? – húzta fel szemöldökét Louis.
- Van, és felső sor, 3. polc. – navigáltam bátyámat, aki hamar csillogó szemekkel tartotta kezében a finom édességet.
- Te ettél már? – nézett rám fél szemmel, miközben vágta a kenyeret.
- Aha. Tényleg, a tányér. – hoztam be kintről, majd a mosogatóba tettem.
- Tudod Winter – harapott bele reggelijébe Lou. Kíváncsian vártam, hogy befejezze a mondatát. – Kifejezetten szép vagy ma reggel. – ha nem láttam volna rajta, hogy komolyan gondolja, azt hittem volna csak viccel. Eleinte csak értetlenül megráztam a fejem, amin Liam jót mosolygott.
- Bolond vagy. – nevettem szolidan.
- Csak jó a szemem. – bökte meg az oldalam, mire egy picit megugrottam. - Még mindig csiklandós vagy? – csillant fel bátyám szeme.
- Nem hiszem, hogy abból ki lehet nőni. – ráztam meg a fejem elgondolkozva. Utólag megbántam, hogy őszintén válaszoltam neki, mivel lazán kibuktatott, majd miután elterültem a földön ráült a csípőmre, és csikizni kezdett.
- Lou, hagyd abba. Louis! Eressz el. Hagyd már abba! – nem tudtam mást csinálni, csak nevetve sikongatni. Bátyám azonban figyelmen kívül hagyta a kérésemet, csak jóízűen nevetett rajtam a másik két fiúval együtt. Miután már levegőt is alig kaptam, a szememből pedig folyt a könny, Lou leszállt rólam, és mint aki jól végezte dolgát, leült a kanapéra, és bekapcsolta a TV-t.
- Nem szeretnél segíteni? – döntöttem hátra a fejemet, hogy ránézhessek, még ha fejjel lefele is.
- Nem igazán. – kacsintott rám. Felültem, majd átfésültem ujjaimmal összekócolódott hajamat. Két láb állt meg előttem, és mint rémült kisgyerek a nagy bácsira, úgy mértem végig pillantásommal lábától kezdve Harry-t. Mosolyogva nyújtotta felém a kezét, amit azonnal el is fogadtam.
- Köszi. – néztem szemeibe, ami azért volt nehéz, mert csak egy szürke melegítőnadrág volt rajta. Felsőteste vonzotta a pillantásomat, még ha nem is akartam, hogy ez így legyen.
- Ne pucérkodj a húgom előtt, Harold. – vágott hozzá bátyám a göndör sráchoz egy díszpárnát.
- Engem nem zavar. – néztem rá huncutul Louis-ra, így még jobban provokálva őt.
- Na látod. – csatlakozott hozzám Harry is, miközben kezével átkarolta vállamat, így én viszonozva, derekát fogtam át. Meglepően meleg volt a bőre.
- Na neeeeeem. Nem, nem nem! – futott oda hozzánk Louis, és kettőnk közé állt. – Te. – nézett rám. – Ne engedd, hogy behálózzon, mert ha ő egyszer akcióba lendül, akkor csak azt fogod észrevenni, hogy hirtelen beleestél, mint egy nagy és mély gödörbe biciklizés közben. És te. – pördült meg, és a nevető Harry mellkasára bökött. – A húgaim neked tabu témák. Nem akarom, hogy megrontsd őket.
- Nyugi szívem, nem foglak megcsalni. Tudom, hogy csak ettől félsz. – ölelték meg egymást. Itt szaladt a szemöldököm szerintem a homlokomig, amin a másik két srác roppant jót nevetett.
- Hallottam már Larry Stylinson-ról, de ez mégiscsak furcsa. – fintorogtam egyet, mire a két „turbékoló pacsirta” szétvált.
- Jó reggelt. – bukkant elő Zayn.
- Szia. – köszöntem neki, míg a többiek egy-egy „cső”-vel köszöntöttél. Tudom, ez a tipikus pasis köszönés. Leült a kanapéra a többiek mellé, és felénk nézett. Szeme alatt halványan észrevehetőek voltak a karikák, amelyek arról árulkodtak, hogy nemigen aludhatott sokat az éjjel. A pulton lévő fekete IPhone csörögni kezdett, amit Harry odadobott Liam-nek.
- Hello. Igen. Mikor? Hol? Ott leszünk. Szerintem igen. Oké. – rendezte le gyorsan.
- Ki volt? – kérdezte, a mellette ülő Niall.
- Paul. Egy óra múlva jön értünk, tudjátok, a koncertpróba.
- Tényleg. – válaszoltak a fiúk kórusban.
- És kérdezte, hogy a húgaid is jönnek-e velünk. – siklott át pillantása bátyámról rám.
- Winter? – kérdezte Lou.
- Hát.. – gondolkoztam gyorsan, hogy kell-e csinálnom valamit. – Úgyse láttalak még koncertpróbán. – mosolyogtam bátyámra, aki örömmel viszonozta gesztusom.
- És Teena? – kérdezte meg óvatosan.
- Végül is megkérdezhetem, de.. – a félmondatomból is láttam mindenkin, hogy tisztában vannak a végével. – Felöltözök. – sétáltam fel az emeletre, ahol nővérem szobája előtt megtorpantam. Kopogtam párat, és miután sokadjára sem érkezett válasz, benyitottam. Eléggé meglepődtem, mikor se a fürdőben, se az ágyban nem találtam. Még mielőtt pánikolni kezdtem volna, elővettem a telefonomat.



- Megengedte. – léptem be boldogan a szobámba, hogy közöljem Teenával a hírt, miszerint anya megengedte, hogy egy kis időre „odaköltözzek” hozzájuk. Bár.. ez Julie-n is múlna, de barátnőm szerint őt nem fogja zavarni a jelenlétem. Az igazság az, hogy szeretném már megismerni a srácokat, és kíváncsi is vagyok rájuk élőben, mert eddig még csak videón láttam őket. Hiszen mikor mi barátnők lettünk Teenával, akkor Louis már messze járt. Eleinte nem tudtam, hogy ő egy kisebb Tomlinson, de ha tudtam volna se emiatt barátkoztam volna össze vele.
- Akkor öltözz, pakolj össze, és induljunk. – ült fel. Szólásra nyitottam a számat, de a telefonom megcsörrent. Gyorsan kivettem a zsebemből, majd a hívót látva, barátnőmre néztem.
- Winter az. – motyogtam.
- Vedd fel. – harapta be aggódva a száját. Alig, hogy a fülemhez emeltem a kis készüléket, Winter aggodalmas hangjával szembesültem.
  • Vöröske, ugye Teena nálad van? Mondd, hogy nálad van! – hadarta el.
  •  Igen, itt van. – próbáltam nyugtató hangnemben beszélni.
  • Úristen. – fújta ki megkönnyebbülten a levegőt. – Mióta van ott?
  •  6-kor jött.
  •  Mi? – emelte fel a hangját. – Az én nővérem nem normális. És mikor szándékozik hazajönni?
  •  Most megyünk. Képzeld, egy kis időre lakótársak leszünk. – újságoltam neki boldogan, de nem a várt reakciót kaptam. Igazából semmi reakciót nem kaptam, csak a csöndet. Kezdtem azt hinni, hogy letette.
  •  Ezt.. ezt meg hogy érted?
  •  Kicsit odaköltözök hozzátok, hogy Teenának ne kelljen beszélnie Louis-val.
- Ne! – ugrott fel az említett, és befogta a számat. – Ezt ne! – suttogta, majd elvette tőlem a telefont.
  •  Beszélni szeretnék veled, de mire ti hazajöttök, én már a fiúkkal a próbájukon leszek.  – Winter minden szavát tisztán hallottam.
  •  Ne verd nagydobra az ügyet, húgi.
  •  Tessék? – emelte fel a hangját. – De hát te.. Na jó, ezt nem telefonon kell megbeszélnünk. Majd este. – és ezzel letette.
- A francba. – morgott barátnőm. – Sejtettem, hogy ez lesz. Látod? Én megmondtam. Teljesen Louis pártját fogja.
- De.. itt nincsenek pártok. – mondtam csendesen.
- Igenis vannak, Hallie! – nézett rám idegesen.
- Akkor vannak. – legyintettem. – De most nem ez a lényeg. Nem akarom, hogy rosszban legyél a saját húgoddal.
- Azt én sem szeretném. – túrta hátra a haját.
- Felöltözök. – vettem fel a már kikészített ruhámat, és berohantam a fürdőbe. A kék rövidnadrágba gyorsan beletűrtem a sárga, spongyabobos trikót, átfésültem a hajamat, aztán felhúztam a kék tornacipőmet. Visszasétáltam Teenához, aki aggódva nézett rám.


- Ugye te mellettem állsz? – állt meg előttem.
- Persze. – öleltem magamhoz. Támogattam, még ha nem is értettem vele egyet. Vagyis.. részben tényleg igazat adtam neki. Abban viszont biztos vagyok, hogy meg fog bocsátani a testvérének. Legalábbis remélem.



Lihegve és kimerülten támaszkodtam meg térdeimen, miközben próbáltam légzésemet visszaállítani eredeti formájába. Jeremy a sűrű fűrétegen feküdt, mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt.
- Soha többet nem megyek abba az utcába. – nevetett jóízűen, amihez én is csatlakoztam.
- Egy ilyen kis szőrpamacs hogy tud ilyen gyorsan futni? – ültem le mellé.
- Fogalmam sincs. De az ugatása is olyan volt, mintha minimum egy nagy dog üldözne minket. – ismét felnevettünk. Körülbelül 5-6 percig futhattunk egy fehér kis kutya elől, aki a hiányos kerítésen úgy döntött hogy kiugrik, és megkerget minket. Soha nem voltam jó futó, de a tudat, hogy az a kis valami már a fogát a bokámnál csattogtatja, gyors tempóra késztetett.
- Ezért vagyok én macskapárti.
- Azok is tudnak veszélyesek lenni. – ült fel mellém.
- Amelyik jól van nevelve, az nem.
- Szerintem ez nem a neveléstől függ.- rázta meg a fejét.
- Öhm.. most.. komolyan az állatnevelésről beszélgetünk? – vontam fel a szemöldököm.
- Úgy néz ki. – vakarta meg Jeremy zavartan a tarkóját, aztán rám nézett, és egy féloldalas mosoly terült el arcán. El akartam fordulni, de nem tudtam. Barna szemei fogva tartottak, szinte megbabonáztak. – Sajnálom, hogy nem hívtalak hamarabb randizni. – motyogta, miközben alig észrevehetően közelebb hajolt hozzám. Magamban ujjongani kezdtem, hogy akkor ez most tényleg egy randi volt, és nem csak én gondolom így. Kár, hogy ez volt az első és utolsó.
- Nem akarok Londonba menni, de..
- Muszáj. – fejezte be helyettem a mondatot. – Tudom. Ez nem a te hibád.
- Nem tudom meddig kell ott maradnom. Semmi kedvem menni. Mindig esik az eső, és egy ismerősöm sem lesz odakint. – hajtottam le a fejem, ezáltal megszakítva a hosszú ideje tartó szemkontaktust.
- Biztos szerzel majd barátokat, hiszen ki az, aki ne szeretne egy ilyen lányt? – tette fel költői kérdését, ami miatt akaratom ellenére is elpirultam egy kicsit.
- Nehezen nyílok meg másoknak. – nézegettem körmeimet.
- Ebben hasonlítunk. – csúszott hozzám közelebb. Leheletét éreztem vállamon. Picit megborzongtam, mikor állam alá nyúlt, és maga felé fordította a fejem, így újra találkoztam szemeivel, melyek közelebb voltak, mint hittem. – Tudom, már elkéstem azzal, hogy bevalljam neked az érzéseimet, de úgy érzem muszáj. – ha lenne egy „belezúgtam” mérő, akkor az most fokozatosan emelkedne minden egyes szavánál.
- Az érzéseidet? – kérdeztem csendesen, szinte suttogva.
- Igen. Én.. én szeretlek téged, Daina. – a szívem akkorát dobbant, hogy szerintem a mellkasomon keresztül tisztán látni lehetett. – Mikor apám felvett téged, már akkor megmozdult bennem valami. Olyan más voltál.. különb, mint a többi lány. Megfogott a személyiséged, még ha nem is beszéltünk egymással. – simított végig arcomon. – Nem szeretnék távkapcsolatot, csak tudd, hogy én várlak itthon, Párizsban. Ha lesz olyan fiú, aki nagyon tetszik neked, ne utasítsd vissza. Nekem az is elég lesz, ha téged boldognak látlak. – mosolygott. Ha ezt a szöveget most egy filmben hallottam volna, akkor hangosan nevetnék, mert ennél nyálasabb és átlátszóbb dumát már kitalálni sem lehetett volna jobban, de ezt az Ő szájából hallani, ráadásul hogy nekem mondja… teljesen megbabonázott, és ott rögtön belezúgtam. Máskor elővigyázatosabb vagyok, de most magával ragadott Jeremy személyisége.
- Ezt miért nem mondtad hamarabb?
- Nem tudtam, mit fogsz rá reagálni. És.. nem szeretek az érzéseimről beszélni.
- Ebben is hasonlítunk. – suttogtam mosolyogva, mire pillantása lesiklott a számra. Feje közeledni kezdett, és ajkunk között már csak pár centi volt, mikor megcsörrent a telefonom. Magamban egy jó hosszú szitkozódást mondtam végig, aztán a fülemhez emeltem a készüléket.
  •  Igen?
  •  Hol vagy? – kérdezte a vonal túlsó oldaláról az a személy, akit most a hátam közepére sem kívántam. Tipikus, hogy minden jó pillanatot az életemben apámnak kell elrontania.
  •  A parkban. – sóhajtottam idegesen.
  • És mikor akarsz haza jönni?
  •  Még nem most.
  • Pedig beszélni szeretnék veled.
  • Nagyon fontos?
  •  Igen, az. – lett szigorú a hangja. – Szóval indulj haza most.
  •  Remek. – morogtam úgy, hogy meghallja, aztán kinyomtam a telefont.
- Haza kell mennem. – néztem szomorúan Jeremy-re.
- Elkísérlek. – állt fel, majd engem is felsegített. Alig, hogy elindultunk, jobb kezével megfogta az enyémet, és összekulcsolta ujjainkat. Magamban sikongattam, mint egy nem normális. Nem beszéltünk egymással szinte semmit, hamar a házunk előtt álltunk. Szomorúan fordultam felé.
- Mikor találkozunk újra? – dőltem neki a falnak.
- Nem tudom, de majd tartjuk a kapcsolatot telefonon. Aztán ha majd látogatsz haza, mi is összefutunk. – próbált belém lelket önteni.
- Akkor.. – húztam el a szám. – Szia Jeremy. – fogtam meg a kilincset.
- Daina. – vette el onnan a kezemet, megvárta, míg ránézek, aztán olyan gyorsan csókolt meg, hogy reagálni sem volt időm. Amint magamhoz tértem, kezeimmel hajába túrtam, míg ő ajkait lágyan mozgatta az enyémen, nagy tenyerével pedig óvatosan körözött hátamon. Nyelvével gyengéden simított végig alsó ajkamon, majd amint megkapta a bejutást, elmélyítette az így is romantikus csókunkat. Levegőhiány miatt váltunk el pár perc múlva, csukott szemmel lihegtünk. – Ezt már hamarabb meg kellett volna csinálnom.
- Nem fogok más pasikat a közelembe engedni. – jelentettem ki. – Nekem csak te kellesz. – suttogtam szemeibe bámulva.
- Vigyázz magadra, Daina. – nyomott egy hosszú puszit a számra, aztán lassan távolodni kezdett tőlem, majd egy utolsó mosolygás után megfordult, és eltűnt.


21 megjegyzés:

  1. jaaaj Teena azert ennyire csak nem haragudhatsz a sajat battyadra :// ugy is kibekulnek ugye? hat csak nem fogja egesz nyaron kerilni ot... Winter es Harry? :)) szerencses csaj...nem mindennapi latvany lehet megpillantani a felsotestet :$$$ na te meg Jeremy...jokor mondod el az erzeseidet. De legalabb megvolt az elso csokjuk :)) az meg hogy nem fog baratokat talani... hulyeseg... gondolom majd valahigyan talalkoznak...kulonben nem irtad voln bele :)) siess xx

    VálaszTörlés
  2. még így is hogy rossz kedved van, képes vagy nagyon nagyon jó részt írni. hihetetlen. nekem nagyon tetszett ez a rész is, akárcsak a többi. kíváncsian várom a következő rész! :) rákérdezhetek, hogy mitől vagy szomorú? :O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is nagyon szépen köszönöm.:)♥
      Igazából a baráti társaságomon belül van egy "kisebb" harc, és kikészít idegileg. :/ De remélhetőleg hamar megoldódik majd minden.:)

      Törlés
  3. nem tudom mire gondoltál az elején, de szerintem ez a rész (is úgy mint a többi)KIRÁLY volt! :) Eszméleten jól írsz! (remélem ettől kicsit jobb lett a kedved ;)) Ja, és most hála neked, megkívántam a lekváros kenyeret!!
    xx J.A.D.

    VálaszTörlés
  4. Nem lett fényes? Szerintem ennek a kifejezésnek te teljesen új értelmet adtál. Még a hülye, egyben vak és süket (?) is azt állítaná, hogy eszméletlen jó. És még ez csak enyhe formulája. Csak annyit tudok kívánni, hogy legyen olyan, amikor gyakrabban jönnek a részek. 1 hét. Az tudod milyen hosszú idő??? Addig megőrülök. :D

    UI.: Veheted célzásnak is, vagy nem annak, de attól függetlenül, hogy még nem találkoztak személyesen, én Teena-nak és Harry-nek szurkolok. Ne kérdezd, fogalmam sincs, hogy, hogy jöttek ők, egyszerűen ők a kedvenceim. És szerintem van köztük valami hasonlóság is. Na, de nem fárasztalak. Várom a folytatást :)


    xx, Vera

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyári szünetben lehetséges, hogy egy héten kétszer fogok részt hozni, de suli időben, főleg most közelítve az év végéhez, nincs túl sok időm.:/ :)

      Törlés
  5. Nagyon nagyon jooo volt*_* várom a szombatot ^^

    VálaszTörlés
  6. Perfect..*_*<3^_^...ilyen lett ez a rész is meg maga az egész blog is az ugyhogy..no comment! Várom a szombatot!:) Puszi:) Bono:]

    VálaszTörlés
  7. Jééééééézusoooooom. Nagyon nagyon jóóóóóóó rész lett. Rettentően várom már a szombatot.xxLuca

    VálaszTörlés
  8. Fúú...Eszméletlen jó lett!Szerintem nem lett lapos!Kíváncsi vagyok,hogy mi baja lehet Zaynnek!Lehet, hogy szerelmes?!KI tudja! ÉS a Harrys rész is nagyon jó lett! Nagyon meglepődtem, hogy Winter nem lett vörös! Nagyon várom a következő rész!:)xxPanna(:

    VálaszTörlés
  9. Nézz be hozzám meglepetés vár!:3
    http://azeletegyhegymaszasdeakilatascsodas.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  10. Fantasztikusan írsz!! Komolyan gondolom hogy könyvet kellene írnod!! Nekem is vannak blogjaim de fele ilyen jók se...NAGYON NAGYON VÁROM A KÖVII RÉSZT!!!..:D♥♥♥

    VálaszTörlés
  11. Váó! Nagyon jó lett. :) Végreee. :D
    Ez a Jeremy nem tetszik nekem. Miért kell belekontárkodnia a képbe? Biztos lesz valami izé, hogy emiatt nem akar összejönni X-el, mertvárja őt vissza. Uhh. Majd meglátjuk. :)
    Kiváncsi vagyok mi baja volt Zaynnek. Hmm. Meglátjuk. :D
    Annyira aranyos volt, ahogy Loui odaállt Harry és Winter közé. :) Töööök cukii :D ♥ Megzabálom :D
    Schnellezzél a következő fejezttel/ha angolos vagy sorry, nem tudom mi a gyors. :D -tudod, ez olyan tájszólás(???) vagy mi. :D
    puszillak nagyon: Adri voltam én is. :)

    VálaszTörlés
  12. http://harrystylesstorywithlana.blogspot.hu/ <------------díjat kaptál<3 keresd a neved.

    VálaszTörlés
  13. Jeremy....:) Huhuu Hamarabb is összejöhettek volna..:') ♥ mit akarhat az apja??...

    VálaszTörlés
  14. Szia Adrii!
    Marha jó lett a fejezet! Annyira durva, hogy hogyan írod le a dolgokat. Letisaztultan, lényegre törően. Írj egy rohadt könyvet! Ha nagy leszel! Vagy akár most is, amikor keved tartja. :D (xD Látom a híradóban(XD): a tizen -hányéves is vagy?..bocsii- hat(?) éves békés megyei lány könyve meghódította a könyvesboltokat." Egy történet, ami rólad is szólhat. Egy lányról, aki akár te is lehetsz. Egy szerelmi történet, egy nagyszerű fiúval. xD mint Cortez. bocsi, szjg örületben szenvedek. :D olvasod a szent johanna gimit? :D visszatérva a lényegre én biztos megvenném.♥
    Én is írok egy blogot, és most kezd leesni, hogy mennyire önteltek vagyunk. Azt gondoljuk, hogy egy ilyen jó fejezetet nem tart semeddig megírni. A Lisás blogban említetted is valamikor, hogy valami 6 oldal egy rész. most már tudom, hogy nem öt perc ezt összedobni. és még inkább nem öt perc úgy írni/olyat írni, ami tetszik is az embereknek. De Teee.. egyszerűen kiszaladok a világból, annyira jó. Letisztultan, helyesírási hibák nélkül, és lényegre törően írsz. úúúú. oké ne nézz hülyének...
    Jah és bocsi, h a facebookon mindig a baromságaimmal zaklatlak, pedig kommentet is szoktam írni... :P
    Megtisztelésnek érzem(ne kérdezd miért-mert hülye vagyok)ha választ írsz. De ez így van jól xD okéé tényleg ne nézz hülyének.
    Jah a mozgó képek is tök jók!! hogyan csinálod őket? -a tudatlanságomért is bocsi.Egyébként a tippem az embereinkkel kapcsolatban eddig ez(?):
    Tina & Harry -ne kérdezd miért, mert így gondolom, és mert hülye vagyok:/
    Halie & Niall -mert az elején említetted h halie is szereti a nando's-t, de ez nem jelent semmit, ha így belegondolok.
    Winter & Zayn -ezt sem tudom miért, mert Winter ártatlannak tűnik(csak mert hülye vagyok)-és Zayn meg rosszfiú. :D hihiiii
    mondanám, hogy siess a következő fejezettel, de teljesen mindegy mert úgyis csak szombaton este teszed fel.. :) de azért Good Luck! We love One Direction.:D and love you too :) and your story love you too ♥♥♥ puszillak :Adri voltam én is xD♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem nézlek hülyének, csak picit hiperaktívnak, ami szerintem egyáltalán nem baj.:D Jót nevettem, míg végigolvastam a kommentedet. :D
      Egy 16 éves könyve nem hiszem, hogy meghódítaná a könyvesboltokat, de tetszik az észjárásod.;)
      Sokat hallottam már a SzJG-ről, de nem olvasom, azonban lehet majd a nyáron elkezdem.:)
      Köszönök minden dicséretet, nagyon-nagyon jól esnek!:)
      A mozgóképeket nem én csinálom ( azokhoz én is hülye vagyok. ;) ), hanem a netről, főleg Tumblr-es oldalakról töltögetem le. A gépemen szereplőként 100-150 mozgókép van.:D
      Még egyszer köszönöm ezt a szép hosszú kommentet!:)♥
      Adri xx.

      Törlés
  15. Imádom.:) és tudom hogy tudod miért is .:)♥

    VálaszTörlés
  16. Nagyon jól írsz. Én is tudom, hogy Teena haragszik a bátyára, de remélem kibékül vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyénként már bocsi, de remélem, ha Teena összejön vmelyikkel nem Harry lesz.

      Törlés
  17. van a blogomon egy díj számodra! :)
    http://1dlovestorywithsam.blogspot.hu/

    VálaszTörlés