Kinézetet készítette: Noricii.

2013. március 24., vasárnap

9.rész

Sziasztok!:)
Mint ígértem, itt a fejezet. Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam hozni, most is sietősen írtam meg, remélem nem lett nagyon rossz. Köszönöm a kommenteket, díjakat, imádlak titeket!:)
Jöv'hét SZOMBATON itt leszek 10 komi után. xoxo.♥



Szinte egész este semmit nem aludtam, csak forgolódtam az ágyamban. Hiába mondanám, hogy nem értem Teena viselkedését, hazudnék, hiszen nagyon is tudom mit érez. De ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele. Persze, hogy nagyon mérges Louis-ra, de ennyire? Olyan fiút bánt meg, aki nem érdemelné meg. Niall kiakadása jogos, hiszen egy számára fontos könyvet tett tönkre Vöröske, még ha nem is akarta. Hiába én vagyok a Tomlinsonok közül a legkisebb – Zorát leszámítva – nekem kell szinte mindenre megoldást találnom.
Sóhajtva szálltam ki az ágyból, elcsoszogtam a fürdőig, aztán 20 perc alatt rendbe szedtem magam. Felvettem egy bordó pólót, hozzá egy egyszerű rövidnadrágot, a hajamat pedig leengedve hagytam. Mivel nem készültem ma sehova, maximum Teena szobájába, ezért semmi sminket nem tettem fel. 


9 óra fele mozgott az idő, meglepetésemre – vagy mégsem – még senki nem volt fent. Úgy döntöttem eljátszom a jófejű húgi szerepét, ezért csináltam jó sok palacsintát, igaz, a fele kárba ment, mert nem vagyok jártas a konyhában, de a végeredmény végül is egész nagy adag lett. Kitettem az asztalra, mellé az összes szirupot, lekvárt, kakaót, aztán elmosogattam. Alig hogy megtöröltem a kezem, a hangos nevetés biztosított arról, hogy az Ámenre lettem készen.
- Hogy tudsz ilyen hülyeséget álmodni? – kérdezte Zayn nevetve. Ilyet se láttam még eddig. Zayn jókedvűen, kipihent arccal lökte meg a kissé álmos szőkét.
- Ez történik akkor, ha éhesen alszok el. – válaszolt neki Niall. – Én mondtam Liam-nek, hogy enni akarok, de nem volt hajlandó lejönni velem.
- Mert egyedül nem tudtál volna lejönni? Nem nagy ez a ház, idetaláltál volna. – reagált az említett.
- Akkor is a te hibád. – nézett csúnyán az ír srác. Mikor meglátták a terülj-terülj asztalkámat egy meglepett hümmögés hagyta el a szájukat.
- Jó reggelt. – léptem ki, így mind a hárman rám néztek.
- Ezt te csináltad? – derült fel Niall arca.
- Gondoltam megleplek titeket.
- Én meglepődtem! – hangosan felnevettem szöszin, hiszen már az asztalnál ült, és az első palacsintát töltötte meg juharsziruppal.
- Köszi, Winter. – mosolygott Liam. Csak egy bólintással válaszoltam, miszerint nem esett nehezemre. Annyira.
- Mi ez az illat? – ölelt át hátulról bátyám. – Beteg vagy, Winter?
- Haha, nagyon vicces vagy korán reggel. – könyököltem hasába, mire kissé előre görnyedt.
- Mióta vagy ilyen erős, húgi? – nyöszörgött fájdalmas arccal. Megjátszotta, hiszen ekkora ütés nem hiszem, hogy fájna neki.
- Szoktam gyúrni.
- Komolyan? – egyenesedett fel meglepetten. Na, mit mondtam..
- Dehogy. – grimaszoltam.
- Ne is tedd. Kicsit ciki lenne, ha a saját kishúgom erősebb lenne, mint én.
- Erősebb vagyok nálad.
- Fogadás szagot érzek. – nézett rám drámaian.
- Vagy csak nem fürödtél este. – jelent meg mellettem Harry göndör feje.
- Mi?! Nincs is szagom! Winter, büdös vagyok?
- Nem foglak körbe szagolni. – szögeztem le nevetve, aztán kikerültem kétségbeesett bátyámat, és a nagyon jól szórakozó göndörkét. Felsétáltam a szobámba, és összeraktam az ágyamat, az ablakokat pedig kinyitottam, hiszen csodálatos idő volt. Hangos nevetés, majd szitkozódás hallatszott a földszintről, ezért visszasétáltam. Alig hogy beértem a nappaliba, az arcomban landolt egy kisebb adag csoki szirup. Meglepetten pislogtam, míg a fiúk csak ijedten néztek rám.
- Louis kezdte! – mutatott bátyámra Niall.
- Én?! – pördült meg Lou - Harry nyomta az arcomba a lekváros palacsintát!
- De Zayn fújt le kakaóporral! – védekezett Harry. Kezdtem összezavarodni.
- Mivel röhögtettél. – tárta szét kezeit a fekete hajú srác.
- Én próbáltam megakadályozni, engem ebből hagyjatok ki. – lépett mellém Liam, mintha így egyfajta védettséget kapna.
- Ki nyomott az arcomba szirupot? – töröltem le magamról a ragadós édességet. Egyszerre érkezett mind az öt név, csak nevetni tudtam. – Jó, mindegy, inkább takarítsatok fel, míg anya meg nem látja ezt a kupit.
- Anya hol van? – nézett rám Loui.
- Szerintem boltban. – válaszoltam. – Hajrá. – tapsoltam, mire nyöszörögve, és fájdalmas grimaszokkal láttak neki, hogy felszedjék a szétszakadt palacsintadarabokat a földről, a TV tetejéről, és a kanapéról. Korukhoz képest nagy gyerekek. – Hányra mentek próbálni?
- Délre. – válaszoltak egyszerre.
- Hallie, gyere már. – hallottam a lépcső felől nővérem ingerült hangját. A fiúk felegyenesedtek, és a zaj irányába fordultak.
- Nem! – tiltakozott jellegzetes magas hangján Vöröske.
- Niall nem fog megverni. Nem ütne meg egy lányt.
- Nem is attól félek, hogy megver. De utálom, mikor utálnak.
- Ha nem jössz magadtól, a hátamon foglak lehozni. – nem érkezett válasz. – Ahogy akarod. – futott fel a lépcsőn nővérem. Hallie tiltakozása és sikítása miatt biztosra vettem, hogy Teena tényleg le fogja hozni. Pár pillanat múlva megjelentek mellettem.
- Megtennéd, hogy nem vered le a vesémet? – rakta két lábra a kapálózó lányt.
- Utálom, ha cipelsz.
- Te ma mindent utálsz?
- Beszélj hozzá. – tartotta fel tenyerét, mire mindannyian halkan felnevettünk.
- Megyünk akkor a Nando’s-ba, vagy már oda sem vagy hajlandó eljönni velem?
- Menjünk! – szállt el Hallie haragja, aranyosan nézett körbe. Niall-re sandítottam fél szemmel, tudtam, hogy a Nando’s a kedvenc gyorsétterme.Bármennyire próbálta leplezni, látszott, hogy legszívesebben ő is csatlakozna hozzájuk.
- Mi is megyünk lassan. – fordult felém Louis.
- Oké. – bólintottam. Bő fél óra múlva már az egész ház üres volt, hiszen útközben anya hazatelefonált, miszerint kicsit Sindy-éknél maradnak, vigyázzunk a házra stb. A szokásos szülői óvó duma. Unatkoztam egyedül, nem volt kedvem semmihez, ezért a jól megszokott eszközhöz, a rajhoz fordultam. Nem tudtam sokra haladni, Teenáék saját magukat meghazudtolva, hamar hazaértek. Vöröske felment a szobába, hogy mesét nézzen, és Teena is csatlakozott volna hozzá, ha utána nem szólok. Érzéstelen arccal nézett rám, mintha nem értené mit akarok, pedig nagyon is tudta. Felálltam, majd odasétáltam elé.
- Ha Louis-ról akarsz beszélni, nincs értelme. – fonta keresztbe kezeit.
- Miért csinálod ezt?
- Mégis mit?
- Utálod a saját bátyádat. Ezt semmivel nem érdemelte ki. Se ő, se a többi fiú.
- 3 évig egy kurva szót sem hallottam róla. Nem is keresett. Tett arra, hogy mi van a húgaival. És ezek után boruljak a nyakába, mert hazatolta a képét? Ezt nem várhatod el tőlem. Se ő, se senki más.
- Én is ezt csináltam. Nem felejtettem el, de megbocsátottam neki, mert megérdemli. Megváltozott, és szeret minket. Szeretne téged is visszakapni, de nem adsz neki lehetőséget arra, hogy ez megtörténjen.
- Az a Louis már nem a régi. Megváltozott. Olyan, mintha egy idegen lenne számomra.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Beszéltél már vele 1 mondatnál többet? Nem! Fogalmad sincs róla milyen! – emeltem fel a hangomat.
- Mert nem akarom tudni, hogy milyen lett. Én a régi Lou-t akarom vissza, és nem a mostani változatot!
- Hát azt hiába várod. Minden ember változik, ahogy Louis is. Már felnőtt. Több mint 20 éves. Ne várd el, hogy ugyanolyan legyen, mint tizenévesen. Ez nevetséges.
- Az nevetséges, amit te csinálsz, Winter! – kiáltott rám. Egy pillanatra összerezzentem. Utoljára 2 éve veszekedtünk. – A saját bátyád elhagyott, nem keresett 3 évig, erre hazajön, és te egyből a nyakába borulsz!
- Mivel a bátyám. Hányszor ismételjem még el ezt a mondatot? Ha az egyik haverom lenne, szóba sem állnék vele, de a saját testvérem. Ha te eltűnnél 3 évre, és egyik nap hazajönnél, ugyanígy a nyakadba borulnék. Képzeld magad a helyébe! Neked hogy esne, ha Louis szóba sem akarna állni veled, undok lenne, rád se nézne?!
- Nem kell magamat a helyébe képzelnem, mert én nem csinálnék soha ilyet! Nem lépnék le szó nélkül több évre! Nem tenném meg ezt a saját testvéreimmel. – könnyesedett be a szeme. – De ő megtette, és ezért nem vagyok hajlandó hozzá szólni. Ő az én szemembe hatalmasat süllyedt! És ne akard megváltoztatni a véleményem, mert feleslegesen erőlködsz. Egyszer majd talán hajlandó leszek beszélni vele, de nem mostanában. – mondta, aztán megfordult, és felrohant az emeletre. Idegesen túrtam hátra a hajam, nem tudtam mit csináljak. Teena hajthatatlan. Nem akarom, hogy a nyár így teljen el. Ők ketten tökéletesek, egymás nélkül szinte semmit nem érnek. Felgyülemlettek bennem az érzelmek, így képtelen voltam a józan gondolkodásra. Felhúztam a sarumat, aztán elindultam sétálni. Fogalmam sem volt merre megyek, csak vitt a lábam. Ki akartam tisztítani a fejem, hogy újabb utat keressek ebben a kacskaringós labirintusban.


Kezdem egyre jobban utálni a fotósokat. Az arcomba villognak, és addig ordibálják a kérdéseiket a fülembe, míg választ nem kapnak. Majdnem eltapostam egy kislányt, annyira elvakítottak a vakuk, de végül is sikeresen beértem a nagy épületbe a többiek után. Megráztam a hajam, aztán sűrűn pislogva követtem az előttem haladó Zaynt. A nézőtéren lévő székekbe lepakoltunk pár dolgot, aztán odafutottunk Paulhoz.
- Egész pontosak voltatok. – bólogatott elismerően. – Minden oké?
- Fogjuk rá. – válaszolt Liam.
- Itt vannak a mikrofonok. – adta kezünkbe a névre szóló kütyüket, aztán megvárta, míg felsétálunk a színpadra.
Imádtam itt állni, persze élesben sokkal élvezhetőbb volt. Mindig sokat hülyéskedünk, nevetünk, jól érezzük magunkat. A videók alapján néha túlságosan beleélem magam, párszor le szoktam döbbenni, hogy miket csinálok. A füstgépekkel nem vagyok megbarátkozva, mindig beléjük botlok, pedig tudom, hogy mikor lövellnek ki, de akkor pont nem arra figyelek. Az összes számot kétszer néztük át, aztán Paul úgy döntött, hogy mára elég lesz, így leültünk a székekre Josh társaságában.
- És veled mizu? – néztem Josh-ra, aki eléggé bele volt merülve a telefonjába.
- Idegenvezetőt játszom.
- Hogy-hogy? – kérdezte Liam kinyúlva. Kedvem lett volna megütni egy bizonyos ponton, de általában ilyenkor nem bántom, csak ha sokan látják. Úgy sokkal izgalmasabb.
- A Nando’s egy új lányt vett fel, aki Párizsból érkezett, és szó szerint gyűlöli Londont. Sőt.. egész Angliát.
- Bolond nőszemély. – morgott mellettem Louis.
- Csak makacs.
- De te puhítgatod. – néztem rá perverzen mosolyogva.
- Javíthatatlan vagy, Styles. – nevetett Josh.
- Hogy hívják? – érdeklődött Zayn.
- Daina Westerfield. Távolságtartó, makacs, akaratos, és nem szeret barátkozni.
- Szürke kisegér? – szállt be a beszélgetésbe Niall.
- Azt nem mondanám, mert valójában jó fej csaj, csak akit nem ismer, azzal nem jópofizik.
- Akkor olyan mint Zayn. – fésültem hátra ujjaimmal az említett haját. – Nem szeretnél megismerkedni vele? Ti lehetnétek ketten a Jégkirály és a Jégkirálynő. – válaszul csak egy erős ütést kaptam a hasamba.
- Ezt veheted egy határozott nemnek. – nézett rám csúnyán. Bólintottam, nem akartam még egyet kapni. – Még csak most lett vége a kapcsolatomnak, nem akarok csajozni.
- De Perrie már bepasizott, te miért nem? – gyorsan ugrottam el lendülő ökle elől. – Nyughass, izomfiú. Ez csak egy ártatlan kérdés volt. – tettem fel védekezően kezeimet.
- Inkább hanyagoljuk ezt a témát. – morgott.
- Jól van Malik, tudod, hogy nem akartam megbántani a kis érzékeny lelki világodat.
- Gyűlöllek Styles.
- Dehogy gyűlölsz. – bújtam hozzá, arcommal hajába dörgölőztem.
- Tudod milyen sok idő beállítani? – kapta elő a kis tükröt – igen.. kis tükör. Mindig van nála. – hogy megnézze a frizuráját.
- És még én vagyok a javíthatatlan. – néztem Joshra, miközben Zayn-re mutattam.
- Mindannyian azok vagytok. – nevetett.
- Mert velem mi a baj? – kérdezte Liam.
- Haver.. félsz a kanalaktól. – röhögött a dobos srác.
- Ez nem vicces. – jelentette ki Liam.
- Fiúk, holnap ugyanebben az időpontban legyetek itt. Főpróba, majdnem élesben megy. – jelent meg Paul. Összeszedtük a cuccainkat, aztán beültünk a nagy fekete autóba, és elmentünk a legközelebbi Starbucksba.
- A Nando’s sokkal jobb hely. – állapította meg Niall, miközben beleivott a kávéjába.
- Ma este menni kellene valahova. – hajolt oda hozzám Zayn.
- Te is tudod, hogy Paul megtiltotta. – forgattam meg a szemem.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki. – vigyorgott csibészesen. Ez volt az a Zayn, akit a média nem igazán ismer. A rossz fiús csajozógép.
- A többiek nem támogatnák.
- Akkor csak ketten. Megvárjuk, míg mindenki elalszik, aztán kiszökünk.
- És ha bezárják az ajtókat? Nem fogok kiugrani az ablakon.
- Megfigyeltem már, hogy a kulcsot mindig az egyik virágcserépbe teszik. Nem lesz gond, csak időben vissza kell érnünk, hogy egy kicsit még aludhassunk.
- Ha lebukunk Zayn...
- Nem fogunk, nyugi. – rántotta meg a vállát. – Nem már Harry, nekem kell arról győzködjelek, hogy bulizni menj? Mi van veled ember, begyepesedtél?
- Dehogy. – tiltakoztam gyorsan.
- Akkor ezt megbeszéltük. – mosolygott, és elővette a telefonját.


Másnap reggel a telefonom ébresztett, ahogy teljes hangerővel nyomja Rihanna – Stay c. számát.
  •  Igen? – szóltam bele álmos hangon.
  • Felébresztettelek, szívem? – anya hangja kicsit feldobott.
  •  De nem baj, jobb ez így. – ültem fel az ágyon, így Amber-t felébresztve. – Mizu van veletek? 
  •  Apád dolgozik, én pedig itthon maradtam, mert megfáztam, és alig élek.
  • Nyáron megfázni? – nevettem.
  • Ez nem humoros, én még erre is képes vagyok. De inkább mesélj te, milyen London? 
  •  Hát.. – gondolkoztam. – Eddig nem olyan rossz, mint ahogy elképzeltem.
  •  Mesélj róla. – szinte biztos voltam benne, hogy most kényelembe helyezte magát.
  •  Megismerkedtem egy sráccal..
  •  Helyes? – vágott a szavamba.
  •  Anya! – szóltam rá.
  •  Most mi a baj? Csak egy ártatlan kérdés volt.
  •  Persze.. te meg az ártatlan kérdéseid. Josh csak egy haver szerűség.
  • Haver szerűség? 
  •  Nem vagyunk barátok, alig ismerem. De.. folytathatnám?
  •  Ja, persze.
  • ·A 12.-en van a házam, a legfelső emeleten. És nincs lift. De az alattam lévő öreg néni nagyon aranyos. Segítettem neki, ezért adott 5 fontot.
  •  Én mondtam, hogy Londonban kedves emberek vannak.
  •  Ez csak egy idős néni. London nem csak idősökből áll.
  •  De még ott van Josh is.
  • Honnan tudod, hogy ő kedves? Még semmit nem mondtam róla.
  •  Akkor mesélj nekem Josh-ról.
  •  Nem igazán tudok mit mondani. Ő is ott dolgozik, csak neki az a feladata, hogy az újoncokat kicsit pesztrálja, az első napon elkísérje, és megmutassa nekik London szép helyeit.
  • Hány éves?
  • 22.
  •  Nem is olyan idős. Van barátnője?
  •  Nem tudom anya, hidd el, hogy nem ezzel a kérdéssel indítottam. – simítottam végig Amber-ön.
  •  Hiányzol, kincsem.
  •  Te is nekem. Meg egész Párizs hiányzik. A szobám.. minden. – legszívesebben Jeremy-t is mondtam volna, de erről anya nem tud, szóval inkább meg sem szólaltam.
  • Úgy sem örökre mentél, majd haza jössz.
  •  Minél hamarabb. – sóhajtottam. – Most viszont leteszem, mert elugrok kicsit vásárolni, meg kipakolok a bőröndömből, hiszen holnaptól nem igazán lesz időm.
  •  Első munkanap?
  •  Igen. Szurkolj!
  •  Úgy sem lesz semmi gond, édesem. Majd délután hívj, és mesélj el mindent.
  •  Rendben. Vigyázz magadra, és gyorsan gyógyulj meg.
  • Próbálkozom.
  •  Szia, szeretlek.
  •  Én is szeretlek. – tette le. Egy kicsit még ültem magam elé bámulva, aztán felkeltem, és legelőször enni adtam az én egyetlen drága cicusomnak, aztán gyorsan letusoltam, majd magamra vettem egy fekete, virágmintás harisnyát, rá egy fekete rövidnadrágot, egy fehér pólót, és egy szürke-piros kockás inget. A hajamat felkötöttem, a szememet vékonyan kihúztam, fújtam magamra parfümöt, előkerestem a pénztárcámat, majd bezártam a lakást. 
 

Nem siettem, így a lépcsőt is megúsztam kimerülés nélkül. Ez volt az első, hogy egyedül csatangoltam London utcáin, mégsem volt bennem semmi feszültség, hiszen tegnap Josh nagyjából mindent megmutatott. Első utam egy nagy szupermarketbe vezetett, ahol pár szükséges dolgot megvettem, aztán buszra szálltam, és hazavittem a cuccokat, hogy mégse két nagy táskával sétáljak. A kártyámat magammal vittem, életemben először vettem le pénzt egyedül, és igaz, hogy egy kicsit döcögősen, de végül a kikért összeg a kezemben volt. Már nagyon éhes voltam, ezért úgy döntöttem, hogy mint új lakos, beülök valahova megreggelizni. Az egyik közeli Starbucks-ba ültem be, és egy csokis kroaszant kértem, mellé egy jó tejszínhabos kávéval. Előre bambulva ettem meg, el kellett ismernem, hogy nagyon finom, talán még jobb, mint a Nando’s-os kaja. Lassan ittam meg a kávémat, aztán visszavittem a tálcát, és kifizettem mindent. Az ajtó csörömpölve nyílt ki mikor kiléptem a meleg levegőre. Éppen indulni akartam, de valaki elég szépen belém futott, ha nincs elég egyensúlyom, még hanyatt is esem.

- Jaj, bocsi, nem láttalak. – kezdett el sajnálkozni „támadóm”.
- Azt észrevettem. – motyogtam.
- Megütötted magad?
- Nem. – néztem rá. Nagyon ismerős volt az arca, olyan érzésem támadt, mintha láttam volna már valahol.
- Harry, mit vacakolsz már? – jelent meg mellette 3 másik srác. Neve alapján csak mégjobban ismerős lett, de a másik 3 is, és idegesített, hogy nem tudom őket hova tenni.
- Daina? – lépett elő az a fiú, akit nagyon is ismertem.
- Josh? – ugrott a szemöldököm szerintem a homlokomig.
- Ő az a Daina? – kérdezte a barna, felállított hajú.
- Daina, ők itt a One Direction, srácok, ő itt Daina Westerfield. – mutatott be minket egymásnak. Ezért voltak ennyire ismerősek, hiszen világhírűek.
- Josh sokat mesélt már rólad. – bólogatott mosolyogva Harry.
- Örülök neki. – néztem az említettre, aki csak bárgyún vigyorgott rám. – Én viszont most megyek.  – indultam el az ellenkező irányba.
- Holnap ott vagyok érted.
- Tudom, nem felejtettem el. – fordultam vissza, és háttal sétáltam egy kicsit.
- Örültünk a találkozásnak, Daina! – kiáltott utánam a szőke gyerek. Nem válaszoltam, csak ismét előre forultam.
- Hát még én. – motyogtam magam elé.


14 megjegyzés:

  1. Ez a rész is írtóra tetszett... Nem akarok egy hetet várni :(

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett / na most ezzel újat mondtam/ ;)

    VálaszTörlés
  3. Vicces és jó volt ez a rész is.
    Végre összefognak kapcsolódni a szálak.
    Kiváncsian várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  4. Erre csak egy szó van: IMÁDOM! Az összes részt, az egész blogodat, mindent. Egyszerűen imádom! Nagyon várom a kövit! <3 :)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Adri! :)
    Eddig még nem írtam kommentet a történeted alá, de most el szeretném azt mondani, hogy imádom ezt a blogot!! Nagyon tetszik az benne, hogy a történet ilyen sok szálon fut, de gondolom a végén mind egybe fog fonódni. Ezt az "elméletemet" a mai rész (vagyis a tegnapi) teljesen meg is erősítette. :D Egyébként engem Daina története érdekel a legjobban, de néha az ő részét olvasva elfog az a keserű érzés, mert tudom, hogy mindjárt vége a résznek és várnom kell a folytatásig egy hetet...
    Hát ennyit tudok most mondani. Folytasd csak ezt a történetet úgy ahogy eddig is tetted! :))
    Minden jót, Dorottya

    VálaszTörlés
  6. Aaaa! Végre találkoztak! Tökre bírom Dianat, sztem jófej. :DD Meg Halie! És Winter! És sztem Teenát is fogom szeretni, csak egyenlőre még nem értem nagyon a gondolkodásmódját... :$ hajrá, pusz

    VálaszTörlés
  7. - Hát még én! - motyogtam magam elé.
    Ez a végét sztem feldobta! Legalábbis én egy jót mosolyogtam rajta!!
    Tudom, hogy csak szombaton lesz új rész de azért ide biggyesztek három szót: SIESS A KÖVIVEL!! :D

    xoxo

    VálaszTörlés
  8. ez jo kis szulinapi ajandek volt :) koszonom :33 en Teenat meg mindig nem ertem...jo oke haragszik ra, nem volt szep dolog Louistol hogy nem kereste oket de istenem! hat megis csak testverek! nem lehet ugy eleni hogy kozbe utalod a battyad :/ mar arom a nagy csaladi osszeborulast ^^ ugy erzem hogy lesznek meg bajok ebbol az esti bulizasbol..:) csak talagatni tudok de szerintem lebuknak :D milyen veletelen hogy Daina pont abba a Starbucksba ment :D lesznek meg itt erdekes dolgok :DD xx D.

    VálaszTörlés
  9. Váááá..:DD Nem fogom kibírni szombatig..xd :DD Ígérd meg h sietsz!..:D
    Imádom a blogodat! Már sokat gondolkoztam rajta h ki kellene nyomtatni és könyvet csinálni belőle..xdd De most komolyan! Ha ilyen terveid lesznek mindenféle képen szólj!..:DD Első megrendelőd leszek és aláírásosat kérek!..:DDD xd
    ♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  10. Nagyon tetszik<3<3 waaaa...izgulok;)Lisasat pont ma fejeztem be...fantasztikus*-*
    Szombat gyere,már nagyon várlak :))
    Csak így tovább:)) iszonyatosan jól írsz,mielőtt el nem olvastam nem igazán érdekelt a 1D de maaar már igen:)) Annyira jó lenne találkozni velük...:(
    Csak gratulálni tudok,nagyon jól írsz*-*
    Anna :))

    VálaszTörlés
  11. aaaa nagyon jó rész lett *___* nagyon gyorsan a következővel!!!
    p.s. nézz be hozzám, van egy meglepetésem számodra. :)) http://niallandemma.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  12. http://loving-doubts.blogspot.hu/p/awards.html keresd a neved!:)

    VálaszTörlés