Kinézetet készítette: Noricii.

2013. április 2., kedd

10.rész

Sziasztok!:)
Ilyen se történt még, hogy a rész ennyit késsen, nagyon sajnálom. Ahogy olvasgattam a kommenteket, láttam eléggé megosztott benneteket. Szeretném elmondani azoknak, akik nem írnak blogot és eléggé kiakadtak, hogy egy részt összehozni nem egyszerű feladat, főleg ha se kedved, se ihleted nincs az egészhez. Kényszerből nem fogok írni, mert szorít a határidő..semmi jó nem sülne ki belőle, olyat szeretnék kitenni erre az oldalra, ami viszonylag számomra is elfogadható. Akik minden rossz szó nélkül elfogadták ezt a kisebb késést, azoknak köszönöm szépen. Nem akarom, hogy ez rendszeres legyen, de közeledik az év vége és sokat kell tanulnom, legyetek megértőek, rendben? Nyáron mindenért kárpótolni foglak titeket, ígérem!:)
A részről semmit nem mondanék.. mily' meglepő nekem nem tetszik, de döntsetek ti.:) 10 komi után szombaton itt leszek, ha meg nem, úgyis szólni fogok. xoxo♥
ui:. Egyáltalán nem zavar, ha valaki névtelenül ír, nem fogok miatta hisztizni, csak annyit kérek, hogy a komment után írjátok le a neveteket, így meg tudlak különböztetni titeket. ;)


- Elegem van Spongya Bobból. – nyújtózkodott egy hatalmasat Tee, melynek következtében gerince nagyot roppant. Nyöszörögve nézett rám.
- Akkor mit csináljunk? – húztam a lábam törökülésbe.
- Lemehetnénk medencézni, a többiek még úgyis próbán vannak, így nem áll fenn a találkozás veszélye. – csak egy nagyot bólintottam, aztán a szekrényhez sétáltam, hogy keressek valami bikinit. Egy halvány rózsaszín akadt először a kezembe, ezért besétáltam a fürdőbe és magamra kapkodtam, a hajamat pedig felkötöttem a fejem tetejére. A vállamra és az arcomra kentem egy kis naptejet, hiszen csak ott szoktam megégni; nem igazán szeretnék a hajamon kívül máshol rikítani.


- Kész vagy? – kopogtam az ajtón. Bármennyire vagyunk barátnők, mégsem akarok találkozni vele meztelenül.
- Jöhetsz. – egy fekete fürdőruha volt rajta; mindig mikor így látom, kissé elfog a féltékenység. Olyan tökéletes, mint ahogy Winter. Karcsú, barna bőrű, gyönyörű arcú. Louis-ra nem mondhatnám el ezeket, hiszen fiú, de ő meg helyes. A Tomlinsonok közül mindenki tökéletes. Oké, nem panaszkodok, mivel én sem vagyok túlsúlyos, de akkor sem szeretem túlságosan a kinézetem. – Szép vagy. – mosolygott rám Tee, mintha tudná mire gondolok.
- Ha te mondod. – rántottam meg a vállam. Nem vittünk le törülközőt, felesleges lett volna. A nappaliba leérve zajokat hallottunk. – Nem azt mondtad, hogy nincs itthon senki?
- Biztos csak Winter az. – indult el a konyha felé. – Anya? Hát te? – Julie mosolyogva ölelte meg lányát.
- Én is örülök neked. – válaszolt ironikusan, mire halkan felnevettem.
- Nem úgy értettem, csak azt hittem még mindig Sindyéknél vagytok Zorával. Winter hol van?
- Fogalmam sincs. – nézett kettőnkre. – Azt hittem veletek van.
- Biztos csak elment sétálni. – próbáltam megnyugtatni őket, és amúgy is ez tűnt a legkézzelfoghatóbb ötletnek.
- Kimentünk napozni, ha segítség kell, szólj. – karolt belém Teena. Odakint meleg volt, mint általában nyáron mindig. Lefeküdtünk a medence szélére , kicsit összevizeztük magunkat, aztán a többi munkát a napra hagytuk. Nem tudom hány percig/óráig feküdhettünk kint, de beszunnyadhattam, mivel a mellettem rezgő telefon ébresztett fel. Felültem és hunyorogva próbáltam megnézni, hogy ki hív, de csak kékséget láttam ezért inkább feladtam.
  • Igen? – szóltam bele halkan, ugyanis nem akartam mélyeket szuszogó barátnőmet is felébreszteni.
  • Vöröske, beszélnünk kell.
  • Az udvaron vagyok Winter. – ráncoltam össze a homlokom.
  • Én meg a Hyde parkban, ide tudsz jönni?
  • De itt miért nem jó? – folytattam a kérdezősködést.
  • Mert négyszemközt szeretnék veled lenni.
  • Rosszat csináltam?
  • Nem. – hallottam hangján, hogy mosolyog. – Csak segítened kellene.
  • 10 perc, és ott vagyok. 
  •  Köszi. – nyomta ki. Nem értettem még mindig, hogy ehhez a beszélgetéshez miért kell a Hyde park, de inkább csak követtem az utasítást. Szédelegve mentem be a konyhába, kis híján felbuktam a küszöbben. Julie a kanapén ült, ölében az alvó Zorával.
- Egy kicsit haza megyek, majd jövök. – tátogtam.
- Teena kint van?
- Igen, alszik a medence mellett.
- Ugye nem fog belefulladni a vízbe?
- Tud úszni, ha beleesik, úgyis felébred. – legyintettem, ezzel nem megnyugtatva Tomlinsonék anyukáját. – Ne aggódj, nem lesz baj. – mosolyogtam, aztán felrohantam az emeletre. Nem említette Winter, hogy sietnem kellene, de mégis kapkodtam. Egy halványkék farmer shortot és egy fehér trikót rángattam magamra, a hajamat leengedtem és mivel nem akartam sminkelni, egy napszemüveggel takartam el kissé álmos szemeimet. Felhúztam egy tornacipőt, aztán elindultam. 


Már megszoktam, hogy az emberek nagy része megcsodálja a hajam színét, nem is figyeltem rá oda túlságosan. Gyorsan lépkedtem, mire a park bejáratához értem elég rendesen lihegtem. Tudtam mi Winter kedvenc helye, a nagy fa alatti padhoz mentem és láss csodát, tényleg ott ült Ő, térdeire támaszkodott.
- Hamar ideértél. – állt fel, hogy megöleljen.
- Siettem, nem tudtam mi a baj. – ültem le vele együtt.
- Segítened kell Teenával kapcsolatban. – hát igazából mindenben tudnék segíteni, de ebben kötve hiszem. Ha a testvérére sem, akkor legjobb barátnőjére még úgysem fog hallgatni.
- Ehhez én is kevés vagyok.
- Ma beszéltem vele, de az egész beszélgetésből az jött le, hogy én vagyok a rossz, aki nem cselekszik helyesen. Nem értem a gondolkodásmenetét. Haragudjon, de ne ennyire. – rég láttam Őt ilyen tanácstalannak. Általában mindenre ő talált megoldást, neki lehetett panaszkodni, ha bármi baj volt, de most tőlem várta a választ.
- Én már nem is mondom neki, mert csak leintene, vagy megharagudna rám. – ráztam a fejem csalódottan.
- Megígértem Louis-nak, hogy a holnaputáni koncertjükre Teenát is elviszem. De mégis hogyan?
- És ha anyutok beszélne vele?
- Rá sem hallgatna. Eddig mindig többet számított neki a te, vagy az én véleményem, most mégsem. Louis-t pedig hiába küldeném oda hozzá, csak elküldené a francba. Elegem van. – túrta hátra a haját. – Eddig úgy voltam vele, hogy majd elszáll a haragja, de nem fog, már most látom. Ahhoz ő túl makacs.
- Winter, szeretnék segíteni, de nem tudok. Kérd meg, hogy a te kedvedért menjen el.
- És szerinted ez elég indok lesz neki, hogy Én szeretném?
- A testvére vagy, persze hogy sokat jelent neki. – alig hogy kimondtam, Winter egy aprót fújtatott.
- Louis is a testvére.
- De az más. Te itt voltál vele mindig, nagyon szeret, és ha szépen megkéred, úgyis belemegy.
- Gondolod? – nézett rám reménykedve.
- Egy próbát megér. – böktem meg combját.
- Köszi, Vöröske. – ölelt meg. Furcsa volt a szituáció, hogy én segítettem neki, de legbelül nagyon jó érzés fogott el.

A nagy házba beérve úgy tűnt, mintha senki nem lenne itthon. Nagy volt a csend, csak a TV szólt. Besétáltunk a nappaliba, míg Louis elindult, hogy keressen valakit. Niall is hamar eltűnt, már a hűtőt fosztotta ki, míg Liam leült a nagy kanapéra, hogy nézze a mesecsatornát.
- Nézd csak. – intett magához Harry. A nagy üvegajtón keresztül bámult a medencére, melynek szélén Louis idősebb húga, Teena feküdt. – Régen nem találkoztam ilyen belevaló csajjal. – bólogatott elismerősen.
- Ugye tudod, hogy semmi esélyed nála? – tettem vállára a kezem.
- Ja, valahogy rájöttem. Azért reménykedni még szabad, nem? – kérdezte drámaian.
- Mert elbírnád viselni, hogy egyfolytában hisztizik?
- Nem ismerem, nem tudom milyen.
- De eddig még csak azt láttad, hogy gyűlölködő, makacs és bunkó.
- Mindenkinek van egy ilyen oldala.
- Ha te mondod. – zártam le ezt a beszélgetést.
- Sziasztok, fiúk. – jelent meg előttünk Julie.
- A többiek? – kérdezte Liam.
- Hallie hazament, Teena kint alszik, Zora a szobájában alszik, Winter pedig felszívódott.
- Felszívódott? – kapta fel a fejét Louis.
- Hallie szerint csak elment sétálni.
- Próbáltad már hívni? – vette elő a telefonját Lou.
- Ne aggódj annyit. – puszilta homlokon fiát, aki visszacsúsztatta zsebébe a kis készüléket. Furcsa volt látni ezt az anya-fiú kapcsolatot. Ilyenkor tör rám mindig a honvágy, amit próbálok elnyomni, de néha nehéz. Szeretnék otthon lenni a szüleimmel, a tesóimmal és nem törődni semmivel. Csak élni boldogan. Az ajtó csapódása zökkentett ki, Hallie és Winter komoly arccal rúgták le a lábukról a cipőt.
- Hogy-hogy együtt? – kérdezte Julie.
- Útközben találkoztunk. – mosolygott a piros hajú lány. Winternek látszólag fogalma sem volt semmiről, de azért bólogatott.
- És te hol voltál? – szállt be a beszélgetésbe Louis, miközben megölelte húgát.
- Csak sétáltam egy kicsit. – bólintott.
- Szerinted Winternek is van egy bunkó oldala? – vágódott mellém Harry. Tetőtől talpig végignéztem a lányt. Eddig még mindig mosolygott, akár egy energiabomba.
- Ahogy te mondtad, az mindenkinek van. – néztem rá.
- De Winter mindig mosolyod, jókedvű, pozitív a kisugárzása.
- Haver, akkor most melyik lányra akarsz ráhajtani? – nevettem halkan.
- Még nem tudom. Eddig Winter az esélyesebb, de megvárom míg előjön Teena igazi énje. – bólogatott, ezzel megerősítve mondandóját. Csak egy aprót fújtattam: Harry-nek ennyire egyszerű volt. Ha Teena visszautasítja, akkor megy Winterhez, hiszen ki az a lány, aki tudna ellenállni neki? Eddig még nem sok visszautasítást kapott, néha szeretnék olyan lenni, mint ő.
- Nem vagytok éhesek? – állt meg előttünk Julie. Niall egyből rávágta az igent, így végül szinte majdnem mindenki átment a konyhába, kivétel Wintert, aki rám mosolygott, aztán felsétált az emeltre. Egy kicsit még egy helyben állva néztem a TV-t, utána a saját szobám felé indultam. A lépcső aljánál megtorpantam és miután megbizonyosodtam arról, hogy senki sem figyel, én is elindultam felfele. Még magam sem tudom miért mentem végig a kisebb folyosón, és miért álltam meg a kis résnyire nyitva hagyott ajtó mögött. Sűrűn tekintgettem hátrafelé, miközben az ágy tetején fekvő Wintert figyeltem. Csak álltam ott és néztem, ahogy egy kis idő után elővesz egy rajztáblát, egy ceruzát, és belemerülve rajzolni kezdd. Szerettem volna látni, hogy mit csinál, ez volt az a hobbi, amit én is szívesen űztem.
- Khm. – nagyot ugrottam, és a halkan nevető Harry szájára nyomtam a kezem.
- Normális vagy? – toltam kicsit hátrébb, így a sarokba kötöttünk ki. Annyira viccesnek találta az előbbi szituációt, hogy röhögve törölte le kibuggyanó könnyeit.
- Láttad volna az arcodat. – beszélt magasabb hangon.
- Nagyon vicces. – bokszoltam bele a vállába.
- Akkor ne is próbálkozzak Winternél, mert őt lestoppolod? – nézett rám tipikus pimasz vigyorával.
- Dehogy. – emeltem fel védekezően a kezeimet. – Felőlem akár most azonnal rámászhatsz, nem fog zavarni.
- Akkor miért kukkoltad Őt? – vonta fel a szemöldökét.
- Csak kíváncsi voltam mit csinál.
- Ja, kíváncsi. – forgatta meg a szemét.
- Higgy, amit akarsz Harold. – sétáltam le a lépcsőn. Bementem eredeti úti célomba, és be is csuktam volna az ajtót, ha göndör barátom be nem surran mögöttem. Kérdően és értetlenül néztem rá.
- Magányos vagyok egyedül. – biggyesztette le alsó ajkát.
- Ez most komoly? – röhögtem el magam.
- Nem. – csatlakozott ő is. – Csak beszéljük meg a ma estét. – helyezte magát kényelembe az ágyamon.
- Mit akarsz rajta megbeszélni? – vettem le a felsőmet, hogy egy másikat kapjak magamra.
- Hogy jelezünk egymásnak, ha indulunk? Vagy aludjak itt veled? – kacsintott rám.
- Fujj, nem. – grimaszoltam, mire hozzám vágott egy párnát.
- Más élne ezzel az ajánlattal. – húzta fel az orrát.
- De nem én. – igazítottam meg a hajam, aztán leültem az egyik fotelba. – Figyelj, fél1 körül felhívlak, addigra legyél készen, aztán te ellenőrzöd az emeletet, én a földszintet, és ha minden tiszta, akkor elindulunk.
- És párnával nyomjuk ki úgy a takarót, mintha az ágyban feküdnénk.
- Túl sok krimit nézel.
- Így legalább nem bukunk le.
- Most őszintén.. szerinted Louis nem fogja észrevenni ha a párnákkal szerencsétlenkedsz? Elég lesz felöltöznöd mellette anélkül, hogy ne ébreszd fel.
- Sima ügy, Lou mélyen alszik.
- Csak sikerüljön. – nyújtózkodtam egyet.
- Akkor majd hívj. – állt fel és az ajtóhoz sétált. Még visszahajolt és mosolyogva nézett rám. – Puszi a pocidra.
- Bazdmeg Harry! – dobtam felé egy párnát, de az csak az ajtót találta el. Hallottam, ahogy hangosan nevetve sétál fel az emeletre.


Lihegve léptem be az ajtón, miközben azt visszazártam, a kulcsot pedig felakasztottam a falra. Már most, a harmadik nap után utáltam, hogy ennyire sok lépcsőbe telik, míg felérek ide. Teljesen kimerültem, le is izzadtam, a lábam is fájt, ezért besétáltam a szobámba, megsimogattam Ambert-t, aztán bekapcsoltam a TV-t, valami zenecsatornára tettem, ellenőriztem, hogy az ablakból mennyien láthatnak be, majd elkezdtem levenni magamról a ruháimat. Mivel tusolókabin és fürdőkád is volt, ezért most egy kis önkényeztetésre vágytam, így egy jó forró fürdőt készítettem magamnak, raktam az aljába rózsaillatú fürdősót, megvártam míg elolvad, feltűztem a hajam, aztán nyakig elmerültem a forró vízben. Minden izmom fokozatosan lazult el, a zenét leszámítva semmi más zajt nem hallottam, így tudtam kicsit relaxálni. Az eddigiektől eltérően most nem törtem az agyam semmin, csak bambultam magam elé, és a víz felszínén trónoló habbal játszottam. Furcsa volt, hogy teljesen egyedül vagyok egy házban, ami csakis az enyém volt, meg persze a macskámé. Ha visszagondolok, hogy milyen hamar valóra vált amit mondtam, miszerint ha 18 éves leszek elköltözök otthonról, most kissé beleborzongok. Lehet lottóznom kellene..
Miután a bőröm már teljesen ráncos volt, és a víz is kellemetlenül kihűlt, magam köré csavartam a törülközőmet, aztán leengedtem kissé vizes hajam, és hagytam, hogy hullámosan omoljon a vállamra. Még csak 7 óra volt, de felvettem a pizsamámat, sehova nem akartam már menni, csak a bőröndökből kellett kipakolnom. Amber az ágyon feküdt; úgy bámult a TV-re, mintha értené ami éppen benne zajlik. Elővettem a 3 utazómat, és a legnagyobbat cipzáraztam ki először. Tele volt pakolva ruhákkal, fehérneműkkel, zoknikkal, azokat még egyszer áthajtogattam, és gondosan a nagy szekrénybe pakoltam. Kipakolni mindig is jobban szerettem, mint összecsomagolni, az valahogy sokkal gyorsabban meg van. Röpke másfél óra után a konyha, a szoba és a fürdőszoba is tele volt a saját holmijaimmal, így kissé megkönnyebbülve dőltem hátra az ágyon és az ölembe vettem a laptopomat. Első utam a Twiterre vezetett, mondhatni, hogy kicsit függő vagyok, de csak egy nagyon picit. Nincs túl sok követőm, és se követek pár sztárnál több embert, nincs rá szükségem. Az állapotfrissítéseket néztem, mikor megakadt a szemem egy ismerős fiú kiírásán.



Magam sem tudom miért válaszoltam neki, de ezt követő 1 perc múlva a követőim száma eggyel gyarapodott. Nem akartam bunkó lenni, ezért visszakövettem Josh-t. Egy kicsit még nézelődtem, megnéztem pár videót, aztán nagy unalmamban még Skype-ra is bejelentkeztem, pedig szár éve nem jártam már ott. Volt egy csomó felkérésem, 90%-át nem is ismertem, de az egyik név felkeltette az érdeklődésemet. Elfogadtam, s a kis ablakban máris felugrott egy „szia” ezt követően pedig az ismerős dallam felcsendült, miszerint ez az illető videóhívást kezdeményez. A kezemmel eltakartam a kamerát, aztán felvettem. Nem ért nagy meglepetés, mikor szintén nagy feketeséggel néztem szembe.
Te ki vagy? – pötyögtem be egy kézzel. Nem volt lenémítva a mikrofonja, így én is hallottam, ahogy szaporán üti a billentyűzetet.
Engedjük el egyszerre a kamerát. Megnyugtatásképp: ismerjük egymást. ;) – hát.. ezzel most egyáltalán nem nyugtatott meg.  Ennél elővigyázatosabb vagyok.
Hány éves vagy? Hol laksz? Fiú/lány?
Mint valami rendőrségi vallatás. :D Párizsban lakom, fiú vagyok. – ezek után sem lett könnyebb a helyzetem, mivel sok ismerősöm volt otthon, aki nem mellesleg fiú.
Engedd el először te, aztán ha tényleg ismerlek én is. :) - magam sem tudom honnan jött ez a nagy bátorság, nem szoktam én ilyet csinálni, főleg nem idegenekkel.
Ahogy szeretnéd, Daina. – akaratom ellenére is oldalra döntöttem a fejem, mint a kutyák, amikor valami nagyon felkelti az érdeklődésüket. Honnan tudja a nevemet, mikor a felhasználó nevem Dodo, akárcsak Twitteren. Kíváncsian vártam, hogy ki ez az idegen, aki valójában talán nem is az. Óvatosan vette le a kezét a kameráról, én pedig azon kaptam magam, hogy rágom a szám belsejét. Amint teljes egészében megláttam a barna hajú fiút, a szám szerintem kinyílt, a szívem pedig ütemtelenül kezdett össze-vissza kalimpálni.
  • Most már megmutatod magad? – kérdezte édesen mosolyogva, de le voltam fagyva egy kicsit. A kezem helyére odatettem egy papírt, azt jól ráerősítettem, aztán a tükörhöz futottam. – Daina, jól vagy? – hallottam aggódó hangját, de éppen a hajammal próbáltam kezdeni valamit, hogy ne álljon ennyire összevissza. Én már lefekvéshez készülődtem, erre nem számítottam. Pár perc alatt valamennyire elfogadható lett a külsőm, ezért visszaugrottam az ágyra, és felvéve a legmagabiztosabb mosolyomat a kis papírt az ölembe tettem.
  • Szia, Jeremy. – intettem neki, mire mosolya még szélesebb lett. – Hogy találtál meg? – hangom erőtlen volt, és remegett is, de ha rákérdez csak ráfogom arra, hogy rossz az internetkapcsolat.
  • Apám mondta, hogy még régen felvett téged, mert nem akart telefonon beszélni, így gondoltam ez nekünk is könnyebb lenne, és még látjuk is egymást. – bámult egész végig a kamerába. Most jöttem rá, hogy mennyire hiányzik. Amióta itt vagyok, még semmit nem hallottam róla, ezért is volt könnyebb elviselni a hiányát. – És veled mizu? Milyen London?
  • Hát.. nem egy Párizs. – túrtam hátra a hajam. – Szokatlan, de nem is szeretném megszokni, csak vissza akarok menni.
  • Holnap lesz az első munkanapod?
  • Ühüm. – dünnyögtem.
  • Sok sikert. – kacsintott. Még jó, hogy erősen támasztottam a hátam a párnáknak, különben egész biztosan lefolyok az ágyról. Jeremy nagyon helyes. – Hiányzol. – ő volt a bátrabb, ő mondta ki hamarabb, pedig már nekem is a nyelvem hegyén volt.
  • Te is hiányzol nekem. – küldtem neki chat-en egy szomorú smiley-t. Jót mosolygott rajta, aztán visszaírt egy szívet, és ahogy láttam, a reakciómat várta. Arcom kipirult, szívem szinte mellkasomat érte a nagy dobbanásoktól. Válaszul küldtem neki egy puszit, persze hangulatjel formájában.
  • Remélem minél hamarabb megkapom. Bár, én inkább csókot szeretnék, az valahogy sokkal jobb. – lábujjig pirultam, éreztem ahogy a melegség átjárja minden porcikámat.
  • Szerintem is. – bólogattam, mintha mennyire nyugodt lennék.
  • És, van már valami helyes pasi a közeledben?
  • Nincs. – vágtam rá gyorsan.
  • Hűha, ez határozott volt. – nevetett. – Megnyugodtam. – fésülte oldalra haját.
  • És neked valami szexi bombázó? – vontam fel játékosan a szemöldököm.
  • Az én szexi bombázóm Londonban van, éppen az ágyán ül, és minden bizonnyal a macskája is ott van a közelében. – szétnéztem a szobában: Amber az ágy végében a lábam mellett feküdt.
  • Ügyes. – bólintottam mosolyogva.
  • Mikor látogatsz haza?
  • Még csak 3 napja vagyok itt, nem mostanában. – sóhajtottam csalódottan.
  • De ha jössz, akkor több napra gyere, mert 24 óráig csak az enyém vagy. Ígérd meg!
  • Megígérem. – néztem a kamerába, bár ehelyett inkább barna szemeivel szerettem volna találkozni.
  • Most megyek, mert itt már éjfél van, és holnap dolgoznom kell. Vigyázz magadra, kicsim. – küldött egy puszit a kamerába, aztán letette. Nem tudom hány percig ülhettem még a tőle kapott szívet nézve. Egyfolytában visszahallottam magamban, ahogy kicsimnek szólít. Nem akartam ilyen hirtelen beleesni, de attól félek ez hamarabb megtörtént, mint ahogy számítottam rá.

15 megjegyzés:

  1. Nagyoooon jóó lett, bár nem tudom, de én nem örülnék, ha zayn winter-rel jönne össze... De amúgy irtó jó. Sajnos most szombaton nem fogom tudni elolvasni az új részt, mivel Londonba utazom délután egy családhoz,ahol nem biztos, hogy lesz wifi... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te szegéény, Londonba kell menned...:DD

      Törlés
  2. Fantasztikusra sikeredett! Remélem Teena hamar megbékél, vagy legalább elmegy a koncertre..! Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  3. Ááá ez nagyon jó lett! Mindig szomi vagyok ha Daina részéhez érek mert tudom hogy mindjárt vége. Remélem Teena megenyhűl és Zayn se lesz ennyire pesszimista. Na nem írok regényeket, csak hogy várom a kövit,bármikor is jön!

    VálaszTörlés
  4. Jujjj :$ nagyon tetszik :) megérte várni! Kíváncsi vagyok Teena mikor bocsát meg, meg sikerül e Winternek elvinni magával a koncsertre… Alig várom a következő szombatot! :) xx

    VálaszTörlés
  5. Simán megérte várni! Imádoooooooom a részeid, annyira várom a kövit! És reménykedek hogy Winter terve összejön és Teena is elmegy a koncertre. Siess!xx :)

    VálaszTörlés
  6. ááá ez nagyon jóó lettt!! Imádoom!! Én már nagyjából elképzeltem,hogy ki kivel fog összejönni és már annyira várom,hogy tényleg úgy lesz-e ahogyan én gondolom.Na mindegy!! Várom nagyon a következő részt! :))

    VálaszTörlés
  7. Hát ez nagyon jó lett! *-* (akárcsak a többi!) már nagyon várom a következő részt, és meg tudom várni, akármikor hozod! ;) xx J.A.D

    VálaszTörlés
  8. Na ezért aztán megérte várni.....IMÁDTAM!!!!!siess a kövivel de akkor hozod amikor akarod!! Nagyon terszett. Így tovább:) de remélem hamarosan megoldódik aTeena-Louis dolog! Puszi:Lolaaa

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó lett. Kíváncsi vagyok, hogy Zayn és Harry lefognak-e bukni a buli miatt. Remélem Louis és Teena minél hamarabb kibékülnek. Daina és Jeremy beszélgetése nagyon édes volt. Várom a folytatást.

    U.I. Link cserébe benne vagy ? http://closemeintoyourhearth.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  10. Áhh...Most nem is tudom mit akarok...Josh+Daina vagy Jeremy+Daina...xd :DD
    Teena menjen el a koncertre és bocsásson meg Louisnak..xd :DDD Harry tuti hülye lesz mikor elszöknek....x'DDD ♥♥
    Nagyonjólett ez a rész csak mint a többi is..:DD ♥♥♥
    Ahogy már mondtam dedikált könyvet kérek..:D
    NAGYON ÜGYES VAGY..:DD♥

    VálaszTörlés