Kinézetet készítette: Noricii.

2013. június 30., vasárnap

14.rész



Sziasztok!:) Megjöttem az új résszel, amit a visszajelzések alapján már nagyon vártatok. Június elsején volt az előző rész, most pedig június utolsó napja van. 1 hónap telt el, és ezalatt az egy hónap alatt alig voltam itthon. És már el is indítottam egy számomra fontos témát. Én megértem, hogy hiányzik a rész, hiszen eddig majdnem minden héten volt, és igényelnétek, de megköszönném, ha megértenétek a helyzetem. Nyár van. Nem ülök itthon, és ha itthon is vagyok, nincs mindig kedvem írni. Inkább kint vagyok a napon, nem pedig bent poshadok a szobámban. Megkérném a kedves "Névteleneket", akik talán a legtürelmetlenebbek voltak, hogy ne cseszegessenek, mert van olyan pillanat, amikor teljesen elegem van az egészből, és komolyan elgondolkozom azon, hogy nem folytatom, csak saját magamnak a gépen. Ott senki nem piszkál, hogy nem hozom a részt, akkor írom, amikor akarom. Nagyon megköszönném, ha figyelembe vennétek ezt, és türelmesek lennétek. AKINEK NEM INGE, az elhangzottakat NEM VESZI MAGÁRA.
Remélem a fejezet tetszeni fog, várom a komikat, legyen az pozitív, vagy negatív. További szép nyarat nektek, ha kész vagyok jelentkezem, remélhetőleg nem egy hónap múlva.;) Pusszantás♥



Amint hazaértem, a könyveket leraktam az asztalra, majd besétáltam a szobámba. A nagy melegnek köszönhetően elég szépen megizzadtam, ezért valahogy leküzdöttem magamról a rám tapadt ruhákat, majd bebotorkáltam a fürdőbe, és bevágódtam a zuhany alá. Majdhogynem hideg vizet folyattam magamra, de a megfázást vagy az eseteleges tüdőgyulladást megelőzően kicsit melegítettem rajta. A hajamat is bevizeztem, megmosni viszont nem akartam, így amint végeztem, megtöröltem a törülközővel, és szabadon hagytam, hogy így száradjon meg. Egy fekete-fehér csíkos, szívvel díszített pólót, és egy farmer shortot kaptam magamra, majd bekapcsoltam a nappaliban lévő tévét, és az éhesen nyávogó macskámnak kezdtem keresni valami ennivalót. 


Míg a 30-as éveiben járható nő felkonferálta a következő számot ( Mandinga – Zaleilah ) Amber elé letettem a kis tálkáját, majd megkerestem a távirányítót, és feljebb vettem a hangerőt. Szerettem ezt a számot, főleg azért, mert nagyon jót lehet rá táncolni. Még nedves hajamat ide-oda csapkodtam, miközben a csípőmet megállíthatatlanul ringattam. A szám felénél már csak ugráltam, de azt is élveztem. Néha kell nekem is a megőrülés, amikor nem gondolkozok semmit, csak pörgök. Ezt a jó számok tudják kiváltani belőlem.
Pár perc múlva már a sült krumplimat csináltam, és a friss kávét főztem le. Míg vártam, hogy a „kiadós” vacsorám hűljön, magam elé húztam a könyveket, és a legvastagabbat átfutottam. Néhány dolgot már tudtam, amit még kiskoromban mondott apám a vezetés fontosságáról. Voltak napok, mikor beültetett az autójába, és egy kihalt útra vitt. Ott az ölébe húzott, s míg ő a gázt és a féket kezelte, addig én kormányozhattam. Akkora lehettem, mint egy kesztyű – persze képletesen – mégis imádtam. Aztán ahogy nőttem, eltűntek ezek a szerethető pillanatok ezzel az emberrel. Megváltozott, és én is. Két foggal kezdtem csipkedni a krumplit, miközben egy fújtatással arrébb csúsztattam a könyveket. Az ölembe vettem a tányért, majd a kanapéhoz sétáltam, és beültem a TV elé. Egy Big Time Rush szám következett, a címét nem hallottam, de már az első pár másodperce elnyerte a tetszésemet. A fiú bandák közül talán ők voltak a „kedvenceim”, sok olyan számuk volt, amiket szívesen hallgattam, még a telefonomra is ráraktam párat. Nálam pedig ez nagy szám, mivel nem vagyok rajongó típus. Főleg nem a sikítozó, megőrülő, „vegyél feleségül” táblás fajta. A szám végén a barna hajú nő mosolyogva kezdte legyezni magát.
 - Ki az a mostani világban, aki ne szeretné a Big Time Rush számok közül legalább az egyiket? – vigyorgott – A rajongók nagy örömére a fiúk holnap esti koncertjére szinte minden jegy elfogyott, hiszen.. ki ne akarna látni egymás után 2 ilyen szexis fiúcsapatot? A Big Time-os fiúk felpörgetik a hangulatot, hogy az utánuk következő One Direction-nek már csak zenélnie kelljen, és persze vigyáznia, hogy egy füstgépbe se szaladjon bele. De haladjunk is a következő számunkra, ami Austin Mahone – Say You’re Just a Friend.
Egy kis hezitálás után a szobámból kihoztam a laptopot, majd felmentem az internetre, és rákerestem a holnapi koncertre. Még magam sem tudom miért váltott ki belőlem érdeklődést, de szívesen meghallgattam volna ezeket a számokat élőben is. A jegyárusító honlapokon pár órás keresgélés után találtam még néhány jegyet, viszont egyedül semmiféleképen nem akartam menni. Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam Nikita számát.
  •  Szia Daina. Mizu? – beszélt vidám hangon. Biztos voltam benne, hogy meglepte a hívásom.
  • Szia. Figyelj, holnap estére van valami programod?
  • Alszok. – nevetett.
  • És az ágyad nem sértődne meg, ha elrabolnálak?
  • Hova akarsz vinni?
  • Nem szeretnél csatlakozni hozzám egy Bigt Time Rush koncert erejéig?
  • Ami után a One Direction lép fel? Úristen, el akartam rá menni, de az összes jegyet elkapkodtál.
  • Hát.. én véletlenül találtam kettőt.
  • Úristen, ez komoly? Persze hogy van kedvem! De akkor a koncert végéig maradunk, ugye? Aláírást akarok szerezni mind a 9 fiútól. – igazság szerint én csak a BTR koncertet akartam, a másik 5 srácra nem igazán voltam kíváncsi, de mivel Nikita igent mondott, ezért úgy gondoltam, hogy kibírom, míg ott kornyikálnak a színpadon.
  • Persze. – mondtam végül.
Másnap a munkaidőm nem igazán telt nyugisan. Rengeteg vendég volt, de ez még nem is volt annyira durva, viszont kedves kollégám izgalom kirohanásai, na azok az elviselhetetlen kategóriába tartoztak. A rádióban sok BTR és 1D számot leadtak az esti koncertnek köszönhetően és Nikita ilyenkor megbolondult. A műszak végére leszűrtem, hogy mi nem vagyunk egyformák. Ő az a tipikus „nyalnám Harry 4 mellbimbóját” táblás rajongó. Jó, lehet ez túlzás volt, de a lényegen nem változtat. A hazafelé vezető úton a számba rágta, hogy pontban 7:00-kor legyek az albérlet előtt, és onnan futni fogunk (igen, pont így mondta!) egészen a csarnokig, hogy az elsők között lehessünk, így talán jobb helyet találva magunknak. Nekem az a kis lelkesedésem is elszállt, amit tegnap este tapasztaltam, szinte már kedvem sem volt menni. Ettől függetlenül amint beestem az ajtón, a laptopon kerestem egy BTR lejátszási listát, majd maximum hangerőre vettem, és az estére hangolódva bevonultam a fürdőbe. Megfürödtem, hajat mostam, majd beálltam a szekrény elé. Nem akartam túlöltözni, ezért egy Hollywood-os felsőt, és egy rövidnadrágot vettem fel.

 Míg így este fele is iszonyatosan meleg volt, tehát nem bántam, hogy szinte az egész hasam kint van. A szememet kihúztam, szempillaspiráloztam, felhúztam a tornacipőmet, Amber tálját újratöltöttem, majd elköszöntem tőle, bezártam a házat, és 7:02-kor már az utcán voltam.
 - Késtél 2 percet! – morgott Nikita. Nem válaszoltam, csak egy mosolyt erőltettem magamra. – Ha miattad nem lesz helyünk, megnyúzlak. – duzzogott, miközben már a csarnok felé (gondolom én) húzott.
 - A koncert 58 perc múlva kezdődik. Lesz hely, nyugi. – mintha meg sem hallotta volna, futni kezdett. Én meg utána. Mit számít, hogy letusoltam előtte? Majdcsak mindketten leizzadunk, és a szagunk miatt tényleg lesz helyünk. A saját hülyeségemet megmosolyogtam, majd felzárkóztam a rohanó lányhoz. Nem volt túlságosan messze a nagy épület, de gyorsan szedtem a levegőt, mire lefékeztünk a nagyobb sor végén. Felhúzott szemöldökkel mértem végig a sátrat összepakoló embereket, a már most(!) pityergő rajongókat, és a táblákat, amelyekkel egész biztosan napokat küszködtek, hogy a legtökéletesebb legyen.
 - Mondtam, hogy sokan lesznek. – tette keresztbe kezeit a mellettem álló lány.
 - Hidd el, nem ezalatt a 2 perc alatt jöttek ide. – erre már nem válaszolt semmit, talán azért, mert tudta, hogy igazam van. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire már csak 2 ember maradt előttünk. Remegő kézzel adták oda a nagy fekete ruhás embernek a jegyeiket, s miután az unottan ellenőrizte őket, sikítva futottak be. Láttam az arcán, miközben odaléptünk elé, hogy várja a kirohanásomat. – Élvezi a munkáját? – kérdeztem csevegő hangnemben. Végigmért, talán csak ellenőrizte, hogy ironikusan érdeklődöm-e.
 - Nem igazán. – felelt végül.
 - Teljesen megértem. – bólintottam, majd elindultam befele. Szemem sarkából még láttam, hogy a nagy ember egy halvány mosolyt villant, de hamar le is olvadt az arcáról, amint a következő „Rusher és Directioner” csapat megérkezett hozzá.
 - Az idős pasikra hajtasz? – kérdezte Nikita, miközben hátra sem pillantott, csak húzott előre a nagy folyosón.
 - Jesszusom, dehogy. – nevettem. – Csak átérzem a fájdalmát. Kész röhej ez a nagy rajongóláz.
 - Próbáld megérteni ezeket a lányokat. Nekik ez a 9 srác az életük. Én tisztelem őket. – az én érzéseim még közel sem jártak a tisztelethez. Hogy lehetne az életük a 9 idegen srác? Ez olyan, mintha az én életem a kinti biztonsági lenne. Nem ismerem, ahogy ezek a lányok sem ismerik ezt a 2 fiúcsapatot. Az interneten kitett információk alapján, aminek megjegyzem a fele sem igaz, nem lehet megismerni ezeket a fiúkat. Ki tudja milyen a valódi személyiségük, amit takargatni szeretnének a külvilág elől? – Juj, nézd! – állt meg hirtelen munkatársam, így csak pár centi választott el minket a frontális ütközéstől. Időm sem volt megkérdezni, hogy mit kell néznem, ismét húzni kezdett. Egy nagy ajtón mentünk be, és őszintén mondom, hogy az elém táruló látványtól egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. A csarnok belülről hatalmas volt. Nem nagy, nem is óriási, hatalmas! Rengetek ülőhely, páholy (vagy hogy nevezik ezeket. Nem vagyok otthon a koncertezésben). A színpad is szép méretekkel rendelkezett. Időm sem volt felocsúdni, ismét futnom kellett a lelkes lány után. Már nagyon sokan voltak idebent, fogalmam sem volt, hogyan fog Nikita előrefurakodni. Én szívem szerint nem igazán szerettem volna kikezdeni ezekkel a rajongókkal, mert a végén még agyonvernek a táblájukkal. Az elkövetkezendő percekben úgy éreztem magam, mint valami katonai kiképzésen. Futottunk, székeken ugráltunk, emberek mellett bujkáltunk, és még másztunk is. Nem győztem mondogatni, hogy „bocsi/elnézést”, mivel Nikita nem foglalkozott a megtaposott lányokkal, és anyukákkal. Végül fogalmam sincs hogyan sikerült, de az első sor közepén találtam magam. Ki voltam merülve, de abban biztos voltam, hogy a legjobb szögből fogom végignézni az egészet.
Fél óra alatt a nagy térség tele lett. Komolyan mondom, zsúfolásig megtelt. Fel lettem passzírozva a fehér vaskorlátra, szinte hátra kellett dőlnöm, hogy ne nyomjanak össze. És a fiúk még nincsenek is a színpadon.. mi lesz ha megjelennek? Talán még sem volt jó ötlet ez az első sor. A hangulat is fokozatosan nőtt, mellettem nagy-csomóan beszélgettek, énekeltek, videózták a többi embert, és képeket posztolgattak. Én csak csodálkozva fedeztem fel a nagy tömeget, még soha életemben nem voltam ennyi ember között. Nikita teljesen fel volt pörögve. A mellette álló másik 3 lánnyal beszélgetett, mivel mindannyian rajongók voltak, megtalálták a közös hangot. Ezzel szemben én kicsit elveszve éreztem magam. Csak élőben is meg akartam hallgatni a BTR számokat, nem vágytam arra, hogy megkaphassam valamelyik ruhadarabjukat, hogy csak nekem énekeljenek, vagy hogy kiszúrjanak a nagy tömegben. Viszont nem hangoztattam a gondolatmenetemet az egészségem érdekében. Megfordulva figyeltem a biztonságiakat – észrevettem a kinti emberkét is – mikor hatalmas, de tényleg orbitálisan nagy sikítás támadt. Kissé megugrottam, fogalmam sem volt miért kezdett el bőgni mindenki, vagy miért ugrálnak a színpadra mutogatva. Előre fordultam, így kiszúrtam a kijelzőn megjelenő számokat, 1 perctől visszafelé haladva. Tehát 1 perc választott el a totális megőrüléstől. Akármennyire idegenkedtem ettől az egésztől, én is együtt számoltam vissza a többi lánnyal, valahogy elragadott a hangulat. 00:00-tól egy kisfilm indult el, benne azzal a biztonságival, aki odakint szedte a jegyeket. A BTR-es srácok egy autóban tűntek fel, így még nagyobb megőrülést kiváltva a tömegből. Pár perc után a fények villogni kezdett, elindult a zene, és megjelent a négy fiú. Közelebb voltak hozzám, mint gondoltam. Bármennyire is voltam kívülálló ebből a tömegből, a hangulat magával ragadott, sodródtam az árral, és Nikitával együtt tomboltam a pörgős számokra. 


Reggel Hallie motyogása ébresztett. Fogalmam sincs milyen pónikról ábrándozott, de rövid idő után meguntam, így kimásztam az ágyból, és lesétáltam a konyhába. Még csak 9 óra volt, nem igazán tudtam mit csinálni, ezért megkentem 2 kenyeret Nutellával, majd leültem a TV elé, és a mesecsatornára vittem. Akárhány éves legyek is, ebből soha nem fogok kiöregedni. Miután a tálca üres lett, magam mellé tettem, majd a gondolataimba merültem. Egyből az ugrott be, hogy lassan el kellene kezdeni képeket csinálni Mike-nak. Ahhoz viszont szükségem van Winterre és Hallie-re is. Szerintem még ezen a héten megcsináljuk. Hiszen most van kedd, és ma igaz, hogy koncertre kell mennünk, holnap viszont szabadok vagyunk. Csütörtökön pedig megint mennek valamerre. Tegnap hallottam, mikor Zayn és Liam elhívta a két lányt. Őszintén szólva egyáltalán nem örülök annak, hogy Winter azzal az egós gyerekkel megy. Annyira látszik rajta, hogy ki nem állhatja a húgomat, de ismerem Wint-et. Túlságosan jólelkű ahhoz, hogy bárkit is eltaszítson magától, hiszen szerinte „mindenki megérdemel egy második esélyt”. Igaz, a Malik gyerek még az elsőt sem játszotta el, de közel áll hozzá. És ha megbántja a húgomat, teljes vállszélességgel nekimegyek. Az elmúlt években csak Ő volt itt nekem, és most is kiáll mellettem, olyan igazi jó testvér. Ismerem a lelki világát. Nehezen lehet felbosszantani, de ha az sikerül, akkor ember legyen a talpán, aki állva kibírja a bosszúját. Megbántani se könnyű, de ha valakinek sikerül, az életben többet fel sem kaparja a padlóról. Főleg, ha egy olyan ember bántja meg, aki fontos neki. Léptek zaja rángatott vissza a valóságba. Kicsit hátradöntöttem a fejem, így szembetaláltam magam egy két lábon járó, félmeztelen, göndör, agyontetovált, hülyén vigyorgó sráccal. Megállt mellettem, majd alig láthatóan végigmért.
 - Nem baj, ha leülök? – mosolygott.
 - Felőlem. – rántottam meg a vállam. Felhúzott lábakkal és keresztbe tett kézzel néztem a TV-t. Próbáltam koncentrálni, de kicsit nehéz volt úgy, hogy a mellettem ülő, közben egyfolytában bámult. Már ott tartottam, hogy megkérdezem bambulása miértjét, de megelőzött egy kérdéssel.
 - Tényleg modell vagy?
 - Aha. – válaszoltam, szememet le nem véve a televízió képernyőjéről.
 - És szereted? – erre már muszáj voltam felé fordulni.
 - Szerinted ha nem szeretném, csinálnám? – vontam fel a szemöldököm. Töprengő arcot vágott, majd halványan elmosolyodott.
 - Nekem is sok olyan dolog van, amit nem szeretek, de mégis csinálom, mert muszáj. Például a filmpremierek, bálok, interjúk. Néha inkább csak aludnék tovább, de nem lehet. – ironikusan felszisszentem, amint abbahagyta.
 - Ó, te szegény. Igazán megterhelő lehet az életed. Tudod, egy pillanatig majdnem megsajnáltalak, de inkább mégsem. Neked sem kellene ezt csinálnod, de gondolom én szeretsz énekelni.. szóval a hobbidból élsz. És ez, már megbocsáss nem sajnálatra méltó. – álltam fel.
 - Érdekes felfogás. – pattant fel ő is. – De ebben is van hiba. Énekelni tényleg szeretek, de a bálon, filmpremieren és interjún nem énekelek. Csak mutogatom magam.
 - Ez vele jár. Tudtad, mikor belevágtál. Most viseld a következményeit. – tártam szét a kezeimet.
 - Mondhatok bármit, nem fogsz megsajnálni, igaz? – döntötte oldalra a fejét.
 - Eltaláltad. – hagytam rá, majd megfordultam, és elindultam az emeletre. Szemem sarkából láttam, hogy a göndör végigkísér pillantásával. Most így visszagondolva, ez a beszélgetés sokkal rosszabbul is végződhetett volna. Magamhoz képest kedves voltam. Winter szobája előtt elhaladva az ajtót nyitva találtam, ezért óvatosan benéztem. Húgom már a sötétítőt húzta fel, ezért benyitottam. - Jó reggelt, napfény. – ültem le az ágyára.
 - Ne ijesztgess. – mosolygott, majd odasétált hozzám, és megölelt.
 - Nem állt szándékomban.
 - Te beszélgettél az előbb valakivel? – húzódott el, hogy a szemembe nézzen.
 - Aha. A göndörrel. – az álmosság egy másodperc alatt eltűnt Winter arcáról.
 - Te beszélgettél Harry-vel? – vigyorgott boldogan.
 - Ne éld bele magad. Ő kezdeményezte, én pedig udvariasan folytattam, majd le is zártam.
 - Büszke vagyok rád. – veregetett vállon. – Apropó.. tudod már mit veszel fel ma este?
 - Hidd el, nem ezen gondolkoztam egész este, és ma se fogok. Majd fél órával indulás előtt kiválasztok valamit, és kész.
 - Pedig én azt hittem együtt fogunk készülődni. – biggyesztette le alsó ajkát.
 - Készülj Hallie-vel. Ő ugyanolyan lelkes a koncerttel kapcsolatban, mint te. – egy rosszalló pillantás után elindult a fürdő felé, így én is felálltam, és átmentem a saját szobámba.
A nap hátralevő részében tényleg semmi előkészületet nem tettem az esti koncert érdekében. A laptop előtt ültem, Zorával játszottam, segítettem anyának. Hamar eltelt az a pár óra, a fiúknak 5-re kellett menniük, ezért kajáltak, utána leléptek. Winter és barátnőm teljesen be voltak zsongva, így beráncigáltak a szobába, hogy segítsek nekik a ruhaválasztásban, nem mintha egyedül nem tudnák. Mindkettőjüknek kiváló ízlése van, soha nem választanak mellé. Én csak a bólogatós kutya szerepét játszottam, mindenre rávágtam, hogy tökéletes. Egy idő után megunták, így elengedtek. Átcsoszogtam a saját szobámba, majd letusoltam, és megmostam a hajamat. Míg a törülköző szívta magába a nedvességet, beálltam a szekrényem elé. Valami szépet és csinosat akartam, nem pedig kihívót. Bármennyire nem volt kedvem menni, mindig adtam a megjelenésemre, és ez most sem volt másképp. Egy fekete denevérujjas felsőt vettem magamra, majd ráhúztam egy gumis derekú fekete-fehér párducmintás szoknyát. Cipőnek a sima fekete magassarkút választottam. A hajamat kivasaltam és leengedve hagytam, a sminket pedig pár perc alatt megcsináltam. 




Átnéztem magam a tükörben, befújtam magam parfümmel, majd áttipegtem a másik két lányhoz. Szintén ruha volt rajtuk, annyi különbséggel, hogy Hallie lábán topánka, a megszokott magassarkú helyett. Miután bezsebeltem és osztottam pár dicséretet, húgommal és barátnőmmel bővülve lesétáltunk a nappaliba. Anya és Zora éppen akkor lettek készen.
 - Annyira szépek vagytok lányok. Csinálok rólatok egy képet! – gyorsan felvettem kishúgomat, majd pár kép erejéig összeálltunk. A dudálásra anya eltette a fényképezőgépet, majd kiterelt minket az ajtón. Pár méterrel arrébb vakuvillanásokat vettem észre, és nem voltam ezzel egyedül. Winter előresietett, hogy minél hamarabb az autóba legyen, így a nagy darab pasast is ő köszöntötte leghamarabb. Számíthattam volna a fotósokra, hiszen amióta Louis itthon van, még jobban figyelt lett ez a ház. Sőt.. nem csak Louis, az egész One Direction itt lakik. Már csak arra kell várni, hogy a rajongók is rájöjjenek, és egy huszonnégyben itt szobrozzanak. Miután mind a kocsiban voltunk a sofőr gázt adott. Szinte kényelembe helyezkednem se volt idő, hamar megérkeztünk a nagy épülethez. Pár sátort vettem észre, így a grimaszolást elfojtva szálltam ki Hallie után. Itt még több fotós volt, akik szintén észrevettek minket, és társaiktól eltérően akikbe szorult annyi udvariasság, hogy nem másztak a képünkbe, ők igenis megtették. Pár biztonságinak köszönhetően beverekedtük magunkat, majd egy nagy folyosón álltunk meg. Hosszú lépcsősoron kellett végigmennünk, ami rávezetett egy másik folyosóra, rengeteg ajtóval. Az „IDEGENEKNEK BELÉPNI SZIGORÚAN TILOS” táblás mellett álltunk meg, majd 3 kopogás után bemehettünk. Hatalmas volt a szoba, sőt.. nem is szoba, hanem terem. Tükrökkel, paravánnal, ruhákkal, sminkekkel, édességgel, üdítővel, csokival és vízipisztollyal.
 - Sziasztok. – pattant fel Louis mosolyogva, majd megölelte Anyát, Zorát, Winter, még Hallie-t is, aztán elém lépett. Láttam rajta, hogy nem tudja mit csináljon. Winterre pillantottam, aki könyörgően bámult vissza rám. Gyorsan mérlegeltem magamban a helyzetet. Ha Louis-t kétségek között hagyom, talán a koncerten sem lesz az igazi, a drága rajongói pedig elvárnák tőle. Már lemondóan ellépni készült, de erőt vettem magamon, így óvatosan odabújtam hozzá. Testtartása meglepett volt, egy pillanatig nem is ölelt vissza, de amint észbe kapott, izmos karját védelmezően szorította derekamra, arcát pedig a vállamba fúrta. Mintha olvasott volna a gondolataimban, nem húzta el, tudta, hogy ez nem béke ölelés volt, csak egy családi, ettől függetlenül boldog mosoly ült ki az arcára. Az idilli pillanatot az ajtó kicsapódása zavarta meg, egy rövid, barna hajú férfi lépett be rajta.
 - Látom sikeresen megérkezett mindenki. Paul vagyok, a fiúk menedzsere és testőre. – nyújtott kezet anyának. Szóval ő Paul. Róla már hallottam egy keveset, egyesek szerint nagyon kedves ember, és szeret a srácokkal dolgozni. – Ha nem nagy probléma, a fiúknak el kellene kezdeni próbálni, hiszen 2 és fél óra után színpadon lesz a helyük.
 - Ti aztán időben kezditek. – mosolygott Winter.
 - Muszáj, ha a maximumot akarjuk kicsikarni belőlük. – vigyorgott Paul, majd megvárta míg a fiúk libasorban kimennek mellette, majd ő is távozott.
 - Szerintetek ehetek a gumicukorból? – suttogott Hallie.
 - Nyugodtan. – vágtam rá, majd én is odasétáltam a csokikhoz, és kibontottam egy Twix-et. Fogalmam sem volt mit fogunk még itt csinálni 2 és fél órán keresztül, de amíg van édesség, addig én elleszek csendben. Belemerültem a karamell ízébe, és minden bizonnyal nem is figyeltem volna a külvilágra, ha Winter le nem ül mellém a kanapéra.
 - Megbántad, hogy eljöttél?
 - Eddig még nem. – mutattam fel a csokit, mire húgom nevetni kezdett.
 - Szép volt tőled az előbbi gesztus.
 - Mármint az ölelés?
 - Aha. – mosolygott.
 - Ha szembetalálkoztál volna a saját esdekelő szemeiddel, de is megtetted volna a helyemben.
 - Nem csak miattam csináltad. Louis miatt is. Hogy ne legyen letört.
 - Ez nem igaz. – hazudtam. A csokit kezdtem forgatni a kezemben, mintha annyira érdekelne a kifolyt karamella, de igazából csak Winterre nem akartam nézni. Nem szoktam a szemébe hazudni senkinek, az nem én vagyok.
 - Ahogy gondolod. Én akkor is láttam, amit láttam. És büszke vagyok rád. – utolsó mondatánál közelebb hajolt hozzám, és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.


32 megjegyzés:

  1. Naon jó lett!!!!
    Köki!!!!
    Ez az egyik kedvenc blogom !!!!
    Imadom az irasod!!!!
    Mintmindig most is jó lett!!!!
    Bogi voltam

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Hu hat megerte varni ;) en kulon elvezem a varakozast is igy sokkal izgibb raadasul teljesen normalis hogy nyaron porog az elet ;)) nagyon tetszett ez a resz is, ez van a blogod mar orok kedvc marad! Szep nyarat :) <3

    VálaszTörlés
  3. nagyon ügyi vagy!!!!!!
    imádom a blogod!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett ez a rész is,mint a Többi-->de gondolom ezzel nem mondok újdonságot!..várom már a következőt!:))

    VálaszTörlés
  5. nagyon jó lett ez a rész :) csak így tovább :) minél hamarabb hozd a kövit! :D

    VálaszTörlés
  6. Hihetetlen szamomra hogy hogy tudsz ilyen csodalatosan irni.
    NAGYON TEHETSEGES VAGY!<3

    VálaszTörlés
  7. Bocs a késői komiért.
    Nagyon jó lett, imádtam, viszont a BTRes szavaknál, zenéknél stb. nem tudtam megállni, hogy ne húzzam el a számat. :D Nem szeretem őket és kész.
    Én várok, amíg nem hozod a rsézt, és a komijaimra is mindig számíthatsz.! ;)

    Csók, xoxo Patricia F.

    VálaszTörlés
  8. Elképesztő lett és szerintem ezért érdemes volt várni. Alig várom a kövit!!!!! :D Szuper nyarat!!! <3

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó lett, imádom a blogod... várom a következőt, remélem hamar eljön a várvavárt rész. Emigy bocsi, hogy beleszólok de a kommenthatár most is 10, mert külön azt hiszem nem hangsúlyoztad ki. Teljesen mindegy csak tudni szeretném,
    Egy olvasód *-* :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, most is 10. A jobb oldali menüsáv tetején mindig ki van írva! :)
      Adri xx

      Törlés
  10. Úristen :OOO imádom! *-* Rabja lettem! :D Ha van kedved nézz be hozzám is, az én oldalam i egy fanfiction :33 harrystylesandadrianna.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  11. Uristeen *.* nagyon joo:D gyorsan kövit :)

    VálaszTörlés
  12. Nagyoon jól írsz*-*Nagyon tetszik a történet és alig várom a köviit^^Tegnap kezdetem olvasni és elôször azt hittem h nem tudok m ajd kiigazodni a sok név miatt.Elején úgyis volt de aztán irtó hamar megtanultam a neveket pedig rossz a névmemóriám._.Az nagyon jó még benne h nem olyan a sztori h az egyik csaj rögtön összeborul az egyik 1D-s sráccal, ez így hihetôbb,izgibb, aranyosabb^^ügyi vagy,és jó nyarat:3
    Barbii:*

    VálaszTörlés
  13. Nagyon jó a blogod, már egy ideje olvasom a részeket. Teena a kedvenc szereplőm, valahogy megfogott. Várom már az új részt! :) Xx

    VálaszTörlés
  14. Uhh ez nagyon joo :D gyorsan kövit :)

    VálaszTörlés
  15. Ez nagyon joo lett*.* csak igy tovább :)

    VálaszTörlés
  16. mikor lesz rész??? :))) :DDD *-*

    VálaszTörlés
  17. Adri(persze ha nem akarsz nem válaszolsz rá, engem csak érdekel) , tulajdonképpen te hány éves is vagy??? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kb. mikor lesz rész??? Mert nagyon váron... Ha azt írod 1 hónap múlva az sem baj csak tudni szeretném mikor... *-* :)

      Törlés
    2. Szerintem(nem 100%) holnap. :)

      Törlés
  18. szia díj nálam http://baratok-vagy-szerelem.blogspot.hu/2013/07/11dijam.html
    u.i nagyon jó a blog

    VálaszTörlés
  19. Meglepi! :) --> http://klariitoth.blogspot.hu/p/dijaim.html 2. díj xx

    VálaszTörlés
  20. szuper a blog:D Ugye nem fogod befejezni?

    VálaszTörlés
  21. Nagyon tettszik ez a blogod is mint a Lisás ebbe most kezdtem bele de már nagyon várom a kövit remélem nem fogod bezárni és hamar hozod a kövit Mikorra várható?

    VálaszTörlés
  22. Nagyon jóó!! ;) benne lennél egy cserében? http://directionerekide.blogspot.hu/
    nálunk már kint vagy! :)

    VálaszTörlés
  23. Meglepi nálam. :) http://younglovewithharryandsophie.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia vár rád egy díj a blogomban:)
      http://youremylifee.blogspot.hu/2013/07/1-dij.html?m=1

      Törlés
  24. Szia! Benne vagy egy cserében? letmeloveu1dfanfic.blogspot.hu nálam válaszolj légyszi! :))

    VálaszTörlés
  25. körülbelül mikorra tervezed a következő részt? már nagyon hiányzik..:(

    VálaszTörlés